A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A pápa is tállyai édes bort ihatott

Dűlőtörténelem: a tállyai Palota

2015-12-19 | Nagy Kornél


A pápa is tállyai édes bort ihatott

Az elmúlt évszázadokban Tállya legnagyobb presztízsű szőlőhegyének tartották a Palotát, amihez természetesen hozzájárult ódon, patinás múltja is. Érdemes megismerni.


 

(Nyitókép: Conciolio di Trento / Tridenti zsinat)

 

A tállyai Palota elnevezésének eredete ott keresendő, hogy a 15. század közepén a Hunyadi család, mint az akkori tállyai és tokaji váruradalmak birtokosa, udvarházat emeltetett a mezőváros szélén. Innen van tulajdonképpen a Palota elnevezés. A régiek elhelyezkedése miatt nevezték Palotameginek is, mert a szőlőterület pontosan az udvarház mögött terült el.

 

1459-ben azonban I. (Hunyadi) Mátyás király (1458−1490), az akkor még egyesített tokaji és tállyai váruradalmat a Szapolyai családnak adományozta. Az 1460-as években ezt az új tulajdonosok kettéválasztották. A tállyai udvarház és annak szőlője ekkor a tállyai váruradalom szerves részét képezte. 

1498-ból származik a szőlőterület első konkrét és hitelt érdemlő említése

Ebben Tállya mezőváros beszámolt arról, hogy a Palota szőlőt, vinea Palothameghi néven a település lakosai művelték a tállyai váruradalomnak, illetve a Szapolyaiak belőle komoly területet eladtak Bártfa városának. Ugyanakkor a tulajdonos Szapolyaiak a 16. század elején a szepesi (turóci) Szent Márton premontrei prépostságnak adományoztak kegyes adományul egy szőlő területrészt. 1521-ben ezt az adományozást újból megerősítették, és ekkor a szőlőhegyet egyszerűen már Palotának (vinea Palotha) nevezték. 

 

A két név tulajdonképpen ugyanazt a területet jelölte, sőt a 17. század végéig felváltva, inkonzekvensen használták erre a szőlőhegyre a két névformát az írásos forrásokban. A Palota név csak a Rákóczi szabadságharcot követően években kezdett egyeduralkodóvá válni, egyszersmind kiszorítva az eredeti Palotamegi elnevezést.

A mohácsi vészt követő zűrzavaros politikai időszakban

...a Szapolyaik és szepesi prépostság elveszítették tállyai birtokaikat, így a Palotát is. Sőt, az udvarházat is lerombolta a Habsburg-párti katonaság. Ekkor rövid ideig I. Ferdinánd (1526−1564) király és császár birtoka volt, aki 1532-ben oszmán-török politikai nyomásra visszaadta a Szapolyai családnak. Ők ezt I. (Szapolyai) János király (1526−1540) 1540-ben bekövetkezett haláláig birtokolták. Ekkor újból Habsburgok tették rá az uradalomra a kezüket, majd 1541-ben a Serédy családnak adományozták a hozzá tartozó uradalmi szőlőkkel együtt.

 

A pápa is tállyai édes bort ihatott

Draskovics György (Forrás: Nemzeti Portrétár)

 

I. Ferdinánd 1540-ben a horvát eredetű Draskovich főnemesi családnak is adományozott egy nagyobb parcellát a Palotán. E família neves tagja, Draskovich György (1525−1587) pécsi püspök, későbbi bíboros és kalocsai érsek részt vett 1561-ben az ellenreformáció, vagy más néven a rekatolizációt elindító trienti/tridenti zsinaton (1545−1563), és a történeti legenda szerint a tanácskozások szünetében a tállyai Palotáról származó édes főborral kínálta IV. Pius (1559−1565) pápát és a részt vevő főpap társait. Ehhez kötik IV. Pius pápa híres latin mondását is: „Summum pontificem talia vina decent” , azaz

Tállyai bor dukál a pápának.

 

A történettudomány azonban csak azt igazolta vissza, hogy Draskovich érseknek tényleg volt szőlője a tállyai Palotán, de azt egy korabeli kordokumentum sem igazolta, hogy valóban vitt a zsinatra hegyaljai édes bort. A híres mondást ráadásul a 18. század elején koholták jezsuita történetírók, azaz e mondás utólag hamisítványnak minősült. Az viszont tény, hogy a Palotáról természetes édes bort a 16. század közepén már készítettek a vincellérek. 

1587-ben, az érsek halála után

...ez a birtokrész  újból királyi tulajdonba került, és az udvar az Alaghy családnak adományozta. A Serédy család 1557-ben férfiágon kihalt, és tőlük leányági örökösödés útján az Alaghyak szerezték meg, és birtokolták 1631-ig. Az Alaghy család számos familiárisának adott haszonbérletbe, vagy idegen kifejezéssel árendába szőlőket a 16−17. század fordulóján, amelyet aztán azok néhány évvel később  meg is vásároltak. A 17. század elején az Alaghy família a tállyai uradalmat a hozzátartozó szőlőkkel együtt a regéci váruradalomhoz csatolták. Az 1622-ben készült uradalmi összeírás szerint a Palota szőlőhegy az egyik legjobb, legértékesebb, és ezáltal legdrágább tállyai szőlőterülete volt a regéci váruradalomnak. 

 

A Palotának ekkor egy részterülete is létezett Mérges szőlő néven, de a későbbi összeírásokból e név teljesen kikopott.

 

1631-ben az Alaghy család férfiágon kihalt

...és 4 év perlekedés után az uradalom a Rákóczi család birtokába került.1635-ben már az említett váruradalmi szőlőkön kívül úgynevezett kiváltságos, vagy exempt szőlők is díszlettek a Palotán. Ez azt jelentette, hogy a földesúr ezeket a szőlőket felszabadította bortized befizetésének (quinta) kötelezettsége alól (exemptio).

 

Ekkor számos Zemplén vármegyei köznemesnek volt ott kiterjedt szőlője. A birtokosok között tudhattuk ekkor a tállyai és az abaújszántói római katolikus plébániákat, Bártfa városát, továbbá a Szikszay, a Gyöngyössy, a Baksy, a Ballogh, a Gyulay, a Garay, a Kakas, és a Sass/Szász családokat. Miközben új urak, a Rákócziak a Palotán található uradalmi szőlőket a Tornahorváti (ma Szlovákia) jobbágyokkal műveltették robotban 1711-ig.

 

A Palotán birtokos Sass/Szász család még a 17. század első évtizedeiben kihalt, és szőlőjük a királyi udvarra szállt. Ezt a területet 1635-ben II. Ferdinánd (1618−1637) császár és király a Sennyey báróknak adományozta, amelyet már többé nem Palotának, hanem a korábbi birtokosok után Sass szőlőnek, vagy elhelyezkedése miatt Sassalja szőlőnek is neveztek.

1644-ben megkülönböztettek Kis- és Nagy-Palotát, sőt ekkor a szőlőhegyet nevezték Két Palotának is

Ekkor az előbb említett birtokosok mellett megjelent a Homonnay, a Buday, a Debreczeny, a Bakay, a Sárossy, az Eörsy, a Patay nemesi család is. A 1670-ben bekövetkezett Wesselényi összeesküvés bukása után a bécsi udvar számos érintett zempléni nemes szőlőjét elkobozta. Erre a sorsra jutottak az előbb említett birtokosok is. Leszármazottaik csak nagy összeg megfizetése után tudták visszavásárolni az 1720-as és az 1730-as években.

 

A Rákóczi család Palotán fekvő uradalmi szőlőit nem érintették ezek az elkobzások. Sőt az 1679-ben és az 1686-ban készült összeírások szerint a család birtokában álló uradalmi szőlők közül a legkiemelkedőbb aszú- és főbor termőhelyeként volt számon tartva a tállyai Palota.

 

A pápa is tállyai édes bort ihatott

Forrás: Postcards Hungaricana

 

1699-ben Rákóczi Julianna (1672−1717) és II. Rákóczi Ferenc (1676−1735) egymás között felosztotta a hegyaljai birtokokat, és a Palotát is megfelezték. A Rákóczi szabadságharcot követően a Palota részben a Trautson család, részben az Aspremont család birtokába került. A Trautsonok regéci uradalmat egyesítették a sárospatakival, így az ő Palotán fekvő szőlőrészük a pataki uradalom részét képezte, tőlük a 18. században a Volkensteinnek, majd Breczenheimek örökölték a tállyai Palotán fekvő uradalmi szőlőket.

 

A Palotán fekvő egykori nem váruradalmi, de a korábbi Rákóczi főúri tulajdonban álló szőlőterületek az Andrássy, a Máriássy, a Szirmay és a Vay főúri családok birtokába kerültek. Míg az egykori Aspremont családtól az Illésházyak örökölték meg a 18. század második felében a Palotát.

 

1711 után Bártfa városa fokozatosan eladta 1498 óta tulajdonában álló szőlőit a Palotán a fent említett arisztokrata családoknak, és ezt követően már csak a Nyergesen és a Tökösmálon lévő szőlőire koncentrált. 1945-ig a Palotán elsősorban arisztokrata családoknak, valamint református és katolikus egyházaknak voltak kiterjedt szőlőbirtokaik, és a birtokszerkezet 1945 után az államosítások következtében radikálisan átalakult.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!