A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A tokaji Nagyszőlő, a Hétszőlő kistestvére – 1. rész

Dűlőtörténelem

2015-08-17 | Nagy Kornél


A tokaji Nagyszőlő, a Hétszőlő kistestvére – 1. rész

A tokaji Nagyszőlő jelentősége mindig eltörpült az ismertebb Hétszőlő mellett. Noha gazdag és egyúttal patinás múltja soha nem erre predesztinálta. Nem is beszélve arról, hogy a 17. század végétől készített szőlőhegy besorolások mindig is első osztályú termőhelynek írták le. Dűlőtörténelem.


 

A Nagyszőlő mindig is – a Hétszőlőhöz hasonlóan – a történelmi Mézesmál szőlőhegy, vagy latinul promóntorium szerves részét képezte. A Mézesmált Mezezmaal formában már 1411 óta jegyezték az írásos dokumentumok, amikor ott egy helybéli özvegy nemes asszony szőlőterületet adományozott a tokaji Boldogasszony pálos kolostornak. A Mézesmál voltaképpen a mai Kopasz-hegy délkeleti, déli és délnyugati részét jelentette, azaz a mai tokaji Óvár dűlőtől a tarcali Terézia dűlőig húzódott. 

 

A történelmi Mézesmál szőlőhegy intenzív felaprózódása a 15. század utolsó harmadában kezdődött el. 

Ekkor a birtokosok között találjuk a Szapolyai főnemesi családot, a tarcali és a tokaji plébániákat, a Zemplen vármegyei jómódú köznemességet, valamint lechnitzi karthauzi, a sajóládi, illetve tokaji pálos kolostorokat is. Ugyanakkor az 1490-es években a Mézesmálon előbb bérlőkként, majd pedig birtokosokként megjelentek a módos kassai polgárok, akiket nem hegyaljai gyökerük miatt egyszerűen csak külhoni birtokosoknak (latinul extraneusoknak) nevezték a helybéliek. Sőt maga Kassa szabad királyi város a Mézesmálon jelentős szőlőbirtokokat vásárolt fel tarcali és tokaji illetőségű lakosoktól.

 

 

A Mézesmál történetében szintén nagy jelentőséggel bírt a szlavóniai gyökerű Garay köznemesi család birtokosként történő megjelenése a 15. század második felében. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ez a Garay család csupán távoli rokonságban állt Garay família főnemesi (nádori) ágával, amely I. (Hunyadi) Mátyás (1458−1490) király uralkodása idején vált kegyvesztetté, ami miatt hatalmas birtokaik jelentős részét el is kobozták. Sőt, e família utolsó férfitagja, Garay Jóbbal 1481-ben kihalt.

 

Mindenesetre a Garay család köznemesi ága Tarcal, Tállya, Tokaj és Tolcsva mezővárosok határában a 15−16. század fordulóján jelentős szőlőbirtokokra tett szert. A birtokvásárlásuknak volt köszönhető, hogy 1502-ben, hét korábban helyi nemesektől és kassai polgártól a Mézesmálon vásárolt szőlőbirtokot egyesítették Hétszőlő (Hethzelew, Hethzewllew, Hethzeulleu, Hethszőllő, Hétszőllő) név alatt.

A legfontosabb szőlő

A mai ismert Nagyszőlő születése mindazonáltal szoros összefüggésben állt a Hétszőlővel, mivel Garay a család a 16. század első évtizedeiben, nagy valószínűséggel még a mohácsi vészt megelőző években, az általa birtokolt Hétszőlőből egy külön nagy területet választott le, melyet Nagyszőlőnek (vinea Naghzelew in Mezesmaal) kezdtek el nevezni. Ennek ellenére a Nagyszőlő létezésére az első ismert konkrét utalás az írásos forrásokban meglehetősen későn, az 1567. esztendőben történt a Garay család birtokösszeírása alkalmával. Ekkor a nevezett família egyik legfontosabb földesúri (latinul vinea allodialis) szőlőjeként írták össze.

 

A Garayak ugyanakkor, mint jó üzleti érzékkel rendelkező család, a királyi udvarnak is adtak el egy közepes nagyságú szőlőterületet a Nagyszőlőben. Ezt a részt II. Miksa (1564−1576) császár és király 1569-ben az akkor még udvari tulajdonban álló Nagy Kúriához csatolta. Az 1576-ban ezt Nagyszőlő (vinea dicta Nagyzeőleő) részt a királyi udvartól a Bornemissza család vásárolta meg. E família azonban 1617-ben kihalt, és az utolsó sarj, Bornemissza János testamentumában örökösül a Lónyay családot nevezte meg. Viszont ezt az örökséget Bethlen Gábor (1580−1629) erdélyi fejedelem megvétózta, és 1620-ban a Lónyayaktól elkobozta Nagyszőlőnek ezt a részét.

 

1571. május 15-én az akkori családfő, Garay Máté halála után fia, Garay János örökölte meg a Nagyszőlőt, míg lánytestvérének, Garay Anna a család Hétszőlőn lévő szőlőbirtoka jutott. Ez utóbbit majd férje családja, az Ősze birtokolt a 17. század végéig. 1585-ben Garay János Nagyszőlőn lévő szőlőbirtokának egy részét Sárospatakon és Tarcalon is birtokos Zeleméry Kamarás Miklós főúrnak adta el négy másik tokaji szőlőterülettel együtt. Mivel eme főúr fiú örökös nélkül távozott el az élők sorából, ezt a szőlőbirtokot lánya, Zeleméry Kamarás Borbála (a család tarcali és tokaji kúriáival és szőlőivel együtt) örökölte meg. A nemes hölgy csakhamar házasságot kötött Lorántffy Mihállyal a sárospataki uradalom urával, és a Nagyszőlő házassági hozományul a Lorántffy család birtokába jutott.

 

A tokaji Nagyszőlő, a Hétszőlő kistestvére – 1. rész

I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna (forrás: Wikipedia)

Egy fontos házasság

1616-ban Lorántffy Zsuzsanna (1600−1660) kapta meg ezt a szőlőbirtokot, a két egykori Zeleméry Kúriával együtt, amikor I. Rákóczi Györggyel (1593−1648), a későbbi erdélyi fejedelemmel házasodott össze. Ugyanakkor a frigy kapcsán a két fél szerződést kötött, miszerint a Rákóczi család a hozományul hozott Lorántffy javakat csak a Lorántffy Zsuzsannának a halála után örökli meg, addig kizárólag a nemes asszony birtoka maradt.

 

Még a Garay család a 16. század végén a Nagyszőlőn egy újabb birtoktestet adott el Bocskay Istvánnak (1557−1606), későbbi erdélyi fejedelemnek. 1606-ban bekövetkezett halála után, Thurzó György (1567−1616) nádor, aki ekkor rövid ideig a tokaji váruradalom ura is volt, szerezte meg ezt a Nagyszőlő birtokrészt az örökösöktől. Az ő halálát követően, 1617-ben Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem szerezte meg.

 

1626. április 7-én Bethlen Gábor a neki tett szolgálatok fejében, hűséges hívének I. Rákóczi Györgynek egy kúriát (ez tulajdonképpen az ún. tokaji Nagy Kúria volt) és öt jelentős szőlőterületet adományozott a tokaji határban a történelmi Mézesmálon. Ez az öt szőlő volt a Keskenyág, az Izsák, a Nagyszőlő, az Óvár, és a Vitéz. Az adományozott Nagyszőlő birtoktest magában foglalta az egykori Bornemissza részt is. Ugyanakkor ezt az öt szőlőt Lorántffy Zsuzsanna beleegyezésével a tokaji Zeleméry Kúriához csatolták. Ekkor lett tulajdonképpen a Nagyszőlő legnagyobb tulajdonosa a Lorántffy-Rákóczi házaspár. Ugyanis a korábbi Zeleméry Kamarás örökségből származó Nagyszőlő birtokrészt egyesítették a Bethlen Gábortól adományozott szőlő részekkel.

 

Folytatjuk.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!