Királyhegy, Tokaj-Hegyalja rejtett kincse
Dűlőtörténelem
2015-09-17 | Nagy Kornél
A Tokaj-hegyaljai borvidék egyik legrégibb és legpatinásabb múlttal rendelkező szőlőhegye, vagy dűlője a sárospataki Királyhegy. Nevét a királyi tulajdonlás után kapta az Árpád-kor utolsó harmadában. Sőt, feljegyzett múltja korábbról indul, mint a borvidék ikonikus szőlőhegyéjé, a mádi Király-hegyé.
Eredendően Sárospatak a mai Tokaj-Hegyalját is magába foglaló úgynevezett pataki erdőispánság központja volt, amely az egyik legfontosabb királyi tulajdonban álló vadászterület volt az Árpád-, valamint az Anjou-korban. A régi feljegyzések arról számoltak be, hogy mai Királyhegy aljában királyi udvarház állt, amit a forrásokban Királyszállása (Kyralzallasa) néven neveztek, a mögötte álló hegyet pedig Királyszállás-hegyének. Későbbi idők folyamán ez az elnevezés Királyheggyé egyszerűsödött. Először ezzel a névvel 1285-ben, IV. (Kun) László (1272−1290) király uralkodása idején találkozunk, és feltételezhetően már az időt tájt is szőlők díszlettek a hegyen.
A 13. század vége óta a királyi tulajdon mellett a sárospataki Szent Miklós plébániatemplomnak voltak még a Királyhegyen adófizetés alól felmentett, azaz kiváltságos területei, vagy más néven exemptált szőlői, amelyeket minden bizonnyal a magyar királyi udvartól kapott privilégium gyanánt. A középkori Sárospatak plébániája (a középkori Sátoraljaújhely, Tarcal és Tokaj plébániával együtt), ugyanis az Árpád-kor óta úgynevezett kiváltságos plébánia (latinul parochia exempta) volt, ami azt jelentette, hogy a nevezett plébániák közvetlenül az esztergomi érsekség fennhatósága alá, és nem helyi egyházmegye, azaz az akkori egri püspökség egyházi joghatósága alá tartoztak. Ennek megfelelően a plébánosokat maga az esztergomi érsek nevezte ki a plébániák, vagy parókiák élére, továbbá szabadon rendelkezhetett a szőlőivel, és mentesültek a szőlő és bor utáni a tized befizetése alól.
A következő említése a Királyhegynek 1338-ban történt
Egy bizonyos Pál fia, János sárospataki plébános kegyes adományként (donatio) a Királyhegyen (vinea in Monte Regis) fekvő szőlőjét a környék legnagyobb szerzetesi központjára, az 1258-ban alapított sátoraljaújhelyi Szent Egyed és Szűz Mária pálos főkolostorra hagyta. Ezt az aktust a következő évben, 1339-ben uralkodói jóváhagyással újfent megerősítették. Ettől kezdve egészen az 1526. évi mohácsi vészig a Királyhegy legnagyobb szőlőbirtokosa a sátoraljaújhelyi pálos kolostor lett.
Azonban jelentős szőlőterületi voltak néhány magyar főúri családnak, akik a királyi udvartól kapták hűségükért. Először a Pálóczyak, majd pedig Perényiek is szőlőbirtokosok lettek a Királyhegyen. Sőt, ők maguk királyi adományként a sárospataki uradalmat is megkapták. (A Perényiek később a Pálócziaktól örökölték meg az uradalmat.) Ugyanakkor még a középkorból, a szőlőterület adás-vételérő is maradt fenn dokumentum. 1346-ban Sárospatak város elöljárósága előtt egy bizonyos Pethe halász fia, Kunch eladta a Királyhegyen (Kyralhege) lévő szőlőjét Lengen János sárospataki polgárnak.
A Rákóczi-vár, a Lórántffy-loggia és a Vörös-torony Sárospatakon. Forrás: Fortepan
Mint utaltunk rá a legtekintélyesebb szőlőbirtokos a sátoraljaújhelyi pálos kolostor volt egészen a 16. századig. A mohácsi vészt követő kaotikus belpolitikai viszonyok közepette a pálosok elvesztették szőlőbirtokaikat. Egyrészt a pálos-rend a mohácsi vész után Szapolyai Jánost (1526−1540) támogatta, mint magyar királyt I. (Habsburg) Ferdinánd (1526−1564) ellenében, másrészt a sárospataki uradalom birtokosa a Perényi család az 1520-as években a reformáció híve lett, és a birtokain támogatta az új hit elterjedését. Sőt, e família alapította meg a nagy hírű Református Kollégium elődjét, a Schola Patakianát 1525-ben.
Ennek következtében Perényi Péter (1502−1548) erdélyi vajda, és fia Perényi Gábor (1532−1567) országbíró az újhelyi pálosok egy jelentős részét elkergette, nagy kiterjedésű szőlőbirtokaikat, mint például a Királyhegyet elkobozták, és sárospataki váruradalom tulajdonához csatolták, mint majorsági szőlőket.
Kihaló ágak, új családnevek
1567-ben férfiágon kihalt a Perényi család főúri (nádori) ága, és rövid kincstári, azaz királyi birtoklást, követően, 1570-ben a Dobó, majd az ő kihalásukat követően pedig a ruszkai Dobó család lett a sárospataki uradalom birtokosa. Így a Királyhegy jelentős része továbbra is vár tulajdonát képezte. Sőt az 1567-ben és 1570-ben uralkodói utasításra készült kamarai összeírások úgy emlékeztek meg a Királyhegyről, mint a sátoraljaújhelyi pálosok egykori szőlőjéről. Ugyanakkor 1578-ban kihalt a Dobó család is, őket nőági örökösödés útján a Zeleméry család követte. Viszont e főnemesi család sem birtokolta sokáig az uradalmat, így a Királyhegy szőlőit is. Ugyanis 1596-ban az ő magvuk is megszakadt férfiágon. Őket a velük nőági rokonságban álló Lórántffy család követte.
Ugyanakkor a birtokos Lórántffy Mihálynak csak két lánya volt, és az idősebbik lány, Lórántffy Zsuzsanna (1600−1660) hozományul kapta szőlőivel, azaz Királyheggyel együtt a sárospataki uradalmat az I. Rákóczi Györggyel (1593−1648) kötött házasságába. Azonban az kikötés volt a házasságkötéskor, hogy a sárospataki uradalom a szőlőivel együtt Lórántffy Zsuzsanna haláláig az ő tulajdonában marad, és csak halálát követően lesz a sárospataki uradalom a Rákóczi család birtoka. Az 1640-es években Lórántffy Zsuzsanna az uradalmi szőlők közül Királyhegyet a sárospataki református kollégiumnak, valamint az általa életre hívott és támogatott ispotálynak adományozta.
A Szent Erzsébet templom, Vártemplom, Sárospatak, már 1961-ben. Forrás: Fortepan
Az 1660-as és 1670-es évek fordulóján Tokaj-Hegyalján beköszöntött az ellenreformáció
II. Rákóczi György (1621−1660) erdélyi fejedelem végzetesnek bizonyuló 1657. évi lengyelországi hadjárata, illetve bukása, majd 1660-ban bekövetkezett halála után, özvegye Báthory Zsófia (1619−1680) fejedelemasszony és fia I. Rákóczi Ferenc (1645−1676) választott fejedelem 1661-ben a jezsuiták hatására áttért a római katolikus hitre, és megvonták támogatásukat a református egyháztól.
A borvidéken az ellenreformáció segítette a Habsburgok ellen szerveződő Wesselényi összeesküvés 1670-beli bukását, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó az első hegyaljai felkelést. A szervezkedésben részt vevő I. Rákóczi Ferenc csupán anyja és jezsuiták közbenjárásának köszönhetően úszta meg a számonkérést.
A balul sikerült történelmi eseményeknek következményei
A protestáns prédikátorokat, tanítókat elüldözték, a protestáns kezelésben álló iskolákat és ispotályokat bezáratták, és helyükre katolikus papokat, illetve szerzeteseket hívtak be. Sőt a hatóságok támogatták a borvidéken a jezsuiták megjelenését. Báthory Zsófia maga segítette Sárospatakon a jezsuita rend megtelepedését, és kollégiumuk megalapítását 1663-ban. Ezen felül a császári katonaság segítségével a protestáns templomokat lefoglalták, és katolikusoknak adták oda.
A katolicizmust támogató udvari hatóságok a sárospataki Református Kollégiumot bezárták, vagyonát pedig zárolták. A Református Kollégium és egyház Királyhegyen lévő szőlőit is elkobozták, és csakhamar 1670 körül a jezsuita rendháznak, valamint az ellenreformáció jegyében megújuló sátoraljaújhelyi pálos kolostornak, és az újjászervezett római katolikus plébániának adományozták.
A 17−18. század fordulóján II. Rákóczi Ferenc (1676−1735) támogatta az úgynevezett rabkiváltó szerzetesrend, a trinitáriusok megtelepedését Sárospatakon, és nekik is egykoron elkobzott szőlőket adományozott a Királyhegyen.
Kisbirtokosok, fő-, köz-, kisnemesek
A 18. század elején ugyanakkor sok kisbirtokról van tudomásunk a Királyhegyen. Gazdáik túlnyomórésze fő-, köz- és kisnemesi, illetve polgári származású személy volt. Így a Királyhegyen szőlője volt a Debreczeny, a Dienes, a Fónyi, a Görgei, a Hegymeghy, a Károlyi, a Krucsay, a Miskolczy, a Sárkány, a Szathmáry, a Szegedy, a Szentgyörgyi, a Sibrik, a Tállay, a Zsidai, és a Zádori családoknak. 1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták, és helyüket szőlőbirtokosokként a sátoraljaújhelyi pálosok vették át a Királyhegyen.
Azonban II. József (1765−1790) császár és király a szerzetesrendeteket feloszlató rendelete nyomán a pálosokat és a trinitáriusokat is feloszlatták. Birtokaik a királyi udvar által éltre hívott hivatal, a Vallási Alap kezelésébe kerültek, majd a szőlőterületeket értékesítették. Azonban az 1780-as években visszatért Sárospatakra a Református Kollégium, és a királyhegyi szőlő egy jelentős részét némi huzavonát követően visszakapták, amit tőlük, több mint szász évvel korábban elkoboztak.
A 18. század vége felé, az 1784. évi uralkodói szőlőbirtok összeírás szerint újabb nemesi birtokosokat találunk a Királyhegyen, mint például az Arday, a Cseppely, a Dobay, a Karácsonyi és Szentmiklósy famíliák. Ez a tulajdonosi szerkezet egészen a második világháború végéig fennmaradt a Királyhegyen, amikor az 1945−1948. évben a szőlőbirtokokat államosították.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
100 év küzdelme a szőlő-bor ágazatért
A komplexitás és a hosszúság a legfontosabb
Látogatás az egyik legkisebb francia apellációban
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!