Nem szentségtörés: misebor a mindennapokban
És milyen ételt ajánl hozzá a Londont is megjárt sommelier?
2018-06-25 | Kollár Mariann
Madarat tolláról, papot boráról? - gondolhatnánk. Nagyszüleim mélyen vallásosak voltak, így kislánykoromban rendszeresen elvittek a vasárnapi misére. Mindig igyekeztem a kedvükben járni és a tanulságot levonni a prédikációkból, de gondolataim gyakran elkalandoztak. Már akkor sokat fantáziáltam arról, hogy vajon mit ihatnak a papok abból a gyönyörű kehelyből és próbáltam elképzelni az ízét a misztikus nedűnek.
Múltak az évek, felnőttem és egyre jobban beleástam magam a borok világába, de miseborról persze szó sem volt. Aztán egy szép nyári napon úgy hozta a sors, hogy az esküvőm előtt ajándékba kaptam egy palackot Dr. Osztie Zoltán Plébánostól; ez a bor a mai napig a Fővárosi Plébánia Templom misebora. Remegő kézzel vittem haza a rám törő emlékek súlya alatt. Olyan érzés ez, mikor véletlenül rábukkansz egy rég elfelejtett kedvenc gyermekkori kincsre.
Nagy meglepetéssel töltött el, hogy a Pécseli pincészet 2015-ös, az etyeki Öreghegyről származó zenit borát tartottam a kezemben. A kézműves családi pince boraira jellemző a természetes gazdagság és harmónia. A palackon látható „3P” mögött Pécseli József és Ágnes szőlész-borász kertészmérnökök és a francia kitekintéssel bíró közgazdász Mariann állnak. A bor számukra egyszerre misztikum és valóság, benne van az életük, örömük és hálájuk. Közös bennük a töretlen hit, hogy Etyeken komplex és elegáns, a terroir-t bemutató borokat érdemes készíteni. A borok kizárólag saját termesztésű szőlőből készülnek, mindössze 2 hektárról.
A borkészítés során nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy gondosan szelektált, kizárólag csak tökéletesen ép és érett szőlő a legtermészetesebb úton, spontán erjedéssel, majd a bor tisztulása is naturális módon következzen be, mely általában 8-12 hónapot vesz igénybe. A természetes borkészítés lehetővé teszi a termőhely és a fajta mellett a különböző évjáratok sajátosságának bemutatását. 2015-ben a rendkívüli meleg nyár hatására a szeptemberi szüret 2.5 mustfokkal volt magasabb, ami gyakorlatilag késői szüretet jelentett.
Minden esetben már a bor illata rengeteget elárul, anélkül hogy egy kortyot innánk belőle, de számomra két alapkategória létezik, melyet akaratlanul is azonnal meg szoktam állapítani. Vannak az „egyszerűbb”, és vannak az úgynevezett „gondolkodó” borok, ahogyan csak én hívom őket. Az utóbbi számomra mindig sokkal komplexebb, ételekhez érdekesebben kombinálható rétegelt aromavilággal rendelkezik, sokszor csak egy pillanatra tűnik fel egy illat, majd követi egy új és egy újabb, és ez így megy hosszú percekig. Ez a kategória természetesen egyik boriskola szisztematikus kóstolási elvét sem meríti ki, csupán számomra egy mérce. Az élet nagy döntéseihez, különleges receptekhez kizárólag „gondolkodó” borokat választok és ajánlok; a 2015-ös Pécseli Zenitet is ide sorolnám, amely egyre több nívós étterem borlapját teszi színesebbé, mint például a Csalogány26, Fióka étterem és a VinoWonka borbár.
Pécseli Zenit 2015
A kóstoláshoz kedvenc burgundi poharamat használtam, melyben tisztán és aranysárgán ragyogott a nap sugaraiban. Becsukom a szemem, és kibontakozó illatában a sűrű méz dominál, akácvirággal, már szinte látom a zümmögő méheket magam körül, ahogyan egy nektáros virágfelhőben ülök.
Érett piros alma, vilmoskörte és zamatos fehérhúsú barack tarkítják, aranymazsolával. A háttérben meghúzódó szárított sáfrány és pici fanyar mentolosság egészíti ki, a jó értelemben.
Félszáraz, ízében visszaköszön a nektáros édesség és a méz, meleg almás pite jegyeivel, mentolos, fűszeres lecsengéssel. Illatából krémesebbre számíthatnánk, de meglepően üde, egyben dús gyümölcsösség jellemzi, ami összhangban van az érett szőlőt jellemző finom savérzettel. Harmonikus, nagyon elegáns és kerek bor.
Sokszínűsége és komplexitása miatt könnyen párosíthatjuk a konyhaművészet remekeivel, mint például a rotisserie csirke, vajban sült fehérhúsú halak, és krémesebb tésztafélékhez is ideális.
Mégis, a kedvenc párosításom ehhez a borhoz az édesburgonyás dödölle pirított pörccel, melyet hűvösebb nyári napokra ajánlok. A bor fűszeressége és intenzív gyümölcsös aromái kiválóan érvényesülnek, és támogatják az édesburgonya földes és édeskés jegyeit. Kiegyensúlyozott savai pedig szépen áthatolnak a zsíros pörcön.
Édesburgonya dödölle pirított pörccel
Hozzávalók:
- 500 gr édesburgonya
- 250 gr rozsliszt
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 10 dkg kolozsvári szalonna
- 2-3 ek mangalica zsír
- víz
- só
- bors
- a tálaláshoz tejföl
Elkészítés:
Az édesburgonyákat hámozzuk meg, kockázzuk fel, és sós vízben főzzük puhára. A vizet öntsük le és tegyünk félre egy keveset, majd törjük össze a burgonyákat.
Adjuk hozzá a rozslisztet és keverjük jól össze kb. 1 dl főzővízzel, amíg ragacsos, masszív tésztát kapunk; enyhén borsozzuk, majd tegyük félre pihentetni. Később a tésztából két kanál segítségével dödölléket szaggatunk.
A szalonnát kockázzuk fel, a vöröshagymát vágjuk finomra. A mangalicazsíron pirítsuk meg a szalonnakockákat, adjuk hozzá a vöröshagymát, és amikor a hagyma aranyszínű és a szalonna is átsült, szedjük ki őket a serpenyőből és a maradék zsiradékon pirítsuk le a dödölléket.
Tálaláskor megszórjuk a dödöllét a pirított hagymával és a pörccel, végül tejföllel lelocsoljuk.
>>> Bővebben is olvasna a miseborokról? Kattintson IDE!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!