A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Nevét is, értékét is a feketesége adta

Dűlőtörténelem: a tarcali Feketehegy

2016-03-19 | Nagy Kornél


Nevét is, értékét is a feketesége adta

A történelmi Tokaj-Hegyalján ismereteink szerint több hangsúlyosan középkori eredettel bíró, Fekete-hegy elnevezésű szőlőhegy létezett, mint pl. Abaújszántón, Ondon, Sátoraljaújhelyen, vagy Tokajban. Tarcal határban található Feketehegyet ugyancsak a borvidék patinás múlttal rendelkező szőlőhegyei közé sorolják.


 

A Feketehegy eredendően a nagy kiterjedésű, Tarcal és Tokaj mezővárosok között húzódó Mézesmál promontórium szerves részét képezte, amelyet a kútfők az 1411. év óta jegyeznek. A Feketehegy nevét vélhetően a szőlőterület a környezetétől jelentősen elütő sötét színű, jó minőségű talajáról kaphatta. Első ismert említése 1561-ben történt, mint a tokaji váruradalom tarcali tartozéka, de nem kizárt annak a lehetősége, hogy a Feketehegy (Fekethehegh, Feketeheghie formákban) már a középkor folyamán kivált a Mézesemálból.

 

Ezenfelül létét az 1564-ben, az 1565-ben és az 1570-ben készült váruradalmi összeírások megerősítették. Sőt, e dokumentumok szerint a Feketehegyen váruradalmi szőlők mellett egyházi, akkor még katolikus kézben lévő úgynevezett oltárszőlők is voltak, de néhány évtized múltán ezek a szőlők protestáns kézbe kerültek. Mindenesetre ezek az összeírások már az 1540-es és az 1550-es évekre vonatkozóan is tettek konkrét utalásokat a Feketehegy létezésére: ezek alapján akkor a Szapolyai és a Serédy családok is birtokoltak ott szőlőket.

 

 

Az egykori római katolikus egyházi kézben lévő területek csakhamar protestáns egyházi-, illetve nemesi tulajdonba kerültek. A 16. század második felében az uradalmi és az egyházi birtokok mellett, külön földesúri szőlőkkel rendelkeztek az Alaghy, a Bocskay, a Bethlen, a Csáky, a Dobó, a Lórántffy, a Thurzó és a Zeleméry családok. A 17. század elejétől kezdve már megkülönböztettek kis-, valamint nagy-feketehegyi szőlőket, de e felosztásnak nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget a korabeli leírások, továbbra is inkább az egyszerűbb Feketehegy megnevezést használták.

 

 A Rákóczi család a 16−17. század fordulóján jutott szőlőbirtokokhoz, részint vásárlás, részint házasság, és részint örökösödés útján. A neves fejedelmi család 1599-ben lett Tarcal mezőváros ura, majd 1644-ben megkapta a tokaji uradalmat is minden tartozékával együtt. A 1640-es évektől pedig a I. Rákóczi György (1593−1648) erdélyi fejedelem a család tulajdonában lévő feketehegyi szőlők nagy részét az ugyancsak família tulajdonába tartozó ún. Nagy Kúriához (mint pl. Kis-Baksa, Nagy-Baksa, Király Gál, Nagyváthy, Nyulas, Remete, Tar Balázs-Mestervölgy nevű szőlők a történelmi Mézesmálon) csatolta, más ismert tarcali szőlőterületekkel egyetemben.

 

A 17. század közepén a Rákóczi család és tarcali református prédikátorság mellett az Apáczay, a Csáky, a Cserháty, a Csorvás, a Hajdú, a Hermánczy, és a Szuhay fő- és köznemesi családoknak voltak ott tekintélyes szőlőbirtokai.

 

1670-ben, a Wesselényi összeesküvés bukását követően, az udvar érintettségük miatt a protestáns prédikátori, illetve az Apáczay, a Csáky, a Cserháty, a Hajdú, a Hermánczy, és a Szuhay tulajdonban álló szőlőket elkobozta, és mint fiskális szőlőt birtokolta. Az 1670-es és az 1680-as években a kincstár a tarcali nemes Rácz és Nagy családoknak adta haszonbérletbe (latinosan árendába) ezeket az elkobzott szőlőterületeket, de voltak olyan részek is a Feketehegyen, amelyek a szőlőmunkák elmaradása miatt pusztulásnak indultak, vagy ún. parlagszőlőkké váltak. Ezek közül néhány parcellát báró Holló Zsigmond harmincadvámos vásárolt meg, és új telepítésekbe kezdett. A 17. század legvégén viszont a báró Klobusiczky család vásárolt itt területeket nyomott áron. A Csáky grófok komoly összeg megfizetése visszaváltották tarcali szőlőiket az udvartól, illetve a kincstártól.

 

Nevét is, értékét is a feketesége adta

Fotók: Fortepan

 

1698-ban és 1699-ben az udvar az egykori Apáczay és Szuhay családok 1670-ben elkobzott szőlőit felbecsülte. Eszerint a két szőlőterület együttes értéke igen magas volt: együtt 1000 rajnai forintra értékelték becsülték a kamarai felügyelők és Tarcal mezőváros elöljárói a kincstári tulajdonában szőlőket.

 

1700-ban a Csorvási család kihalása után az ő szőlőbirtokuk is kincstárra szállt. Így a 17. század végére a Rákóczi, a Holló, és Klobusiczky szőlők mellett továbbra is a kincstár rendelkezett a legnagyobb birtokokkal a tarcali Feketehegyen. A Holló család még a Rákóczi szabadságharc előestéjén túladott szőlőjén, amelynek tulajdonosa a már említett Klobusiczky család lett.

 

A Rákóczi szabadságharc ideje alatt 1704 körül a Szuhay család II. Rákóczi Ferenc beleegyezésével és tudtával visszaszerezte a kincstár által már felbecsült szőlőit a Feketehegyen. Nem is beszélve arról, hogy a kincstártól sok itteni szőlőt elkoboztak, és eladtak nemesi és polgári családoknak. Az 1707-ben Krucsay Márton jószágigazgató által készített tarcali szőlőbirtok összeírás szerint a Feketehegyen a Beregi, a Csáky, a Csoknyai, a Czimmermann, az Ecsedy, a Jászay, a Kapy, a Keczer, a Klobusiczky, a Komjáthy, a Nagy, a Patay, a Rákóczi, a Rozgonyi, a Szentiványi, a Trombitás, a Váradi és a Zombory nemesi családok rendelkeztek számottevő szőlőkkel. Ezeknek a birtokoknak a többsége ún. szabadszőlő volt, ami mentesült a bortized befizetésének a kötelezettsége alól. Ez pedig azt jelzi, hogy a Feketehegy komoly értéket képviselő szőlőkkel rendelkezett.

 

A Rákóczi szabadságharcot követően a fejedelem szőlői a Feketehegyen kincstári tulajdonba kerültek. Azonban ezek közül a kincstár számosat eladott, ill. eladományozott az udvarhoz hű nemességnek.

 

Nevét is, értékét is a feketesége adta

 

Az 1720-as és 1730-as években számos korábban módosabb birtokos elszegényedett és túladni kényszerült szőlőin. Így ebben az időszakban új tulajdonosok jelentek meg a Feketehegyen. Az 1721-ben készült felmérés szerint a Bertéty, a Baráth, a Bartha, a Csáky, a Debreczeny, az Ecsedy, a Klobusiczky, a Krelingh, a Nagyudvary, a Surányi, a Szentiványi, a Szerencsy és a Zsadányi családok rendelkeztek szőlőkkel.

 

A 18. század közepére a birtokosok között a fluktuáció felerősödött, és új, elsősorban főnemesi és módosabb köznemesi származású tulajdonosok jelentek meg birtokosokként, de több korábbi arisztokrata család is növelni tudta szőlőterületeit. 1749-ben a kincstár mellett a Berzeviczy, a Bornemissza, a Csáky, az Erdődy, a Kende, a Klobusiczky, a Mudrány, a Muraközy, a Schwerner, a Sváby, a Szakmáry famíliák, valamint a kassai orsolyita kolostor rendelkezett szőlőbirtokokkal. Ez utóbbi apácarend a kincstártól (korábban 1670-ben a tarcali prédikátorságtól elkobzott) kapott szőlőket adományul a Feketehegyen.

 

A 18. század végén pedig újfent a tarcali református prédikátorság és a római katolikus egyház jutott vásárlás, illetve kincstári adományozás révén szőlőterületekhez.

 

A 20. század közepéig, az államosítások koráig a Feketehegyet is elsősorban nagybirtokosi szerkezet jellemezte.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!