A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Borkommunikáció 2: A magyar borkultúra kialakulásának kezdetei

A bor "nemzeti itallá" válásának története

2019-03-03 | Vinoport


Borkommunikáció 2: A magyar borkultúra kialakulásának kezdetei

Borkommunikáció címen több héten át tartó sorozatot indítottunk. Az itt közölt cikkek kivonatok a Századvég Kiadó gondozásában 2018-ban megjelent Borkommunikáció – Aszútól a zenitig című könyv egyes fejezeteiből. Ebben a részben Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató ír arról, mi vezetett oda, hogy a bor a magyarok kedvenc itala.


Címlapfotó: Taál István

 

A teljes írás elolvasható a Borkommunikáció – Aszútól a zenitig című, 2018-ban dr. Veszelszki Ágnes szerkesztésében megjelent könyvben, amely megvásárolható a Századvég Kiadó oldalán.

 

2002-ben látott napvilágot egy a „magyaros italok és a magyarok kedvenc italai” témájú kutatás, amelyben többek között a bor magyar kultúrában való beágyazottságát vizsgálták:

 

Magyaros italok Kedvenc italok
Bor 74,2% Bor 21,5%
Pálinka 14,9% Sör 15,9%
Sör 7,7% Kólafélék 12,5%
  Víz 9,6%

 

A felmérést végző Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor szerint a bor „nemzeti ital”. Ugyanezt mutatja a borra vonat­kozó magyar frazeológia (állandósult alakban kódolt népi bölcsesség): a bor­ra számtalan szólás, közmondás létezik, a sörre és a pálinkára viszont alig.

 

 

Ahogy a magyar kultúra legtöbb réte­ge egyfajta kelet–nyugati hatásokkal egyaránt bíró szintézist mutat, úgy a borkultúrában is fölfedezhetők ezek a kapcsolatok, kiegészülve még déli ha­tásokkal is. A magyar szőlő- és bor­kultúra kutatásában elévülhetetlen ér­demeket szerző néprajzkutató, Vincze István a magyar borkultúra négy tör­téneti rétegét különböztette meg a sző­lőművelés és borkészítés hagyományai (eljárásmódok, eszközök, termékek) alapján. Ezek a következők:

 

  1. Antik (kelta, római) hagyományokra épülő paraszti szőlőművelés a Du­nántúlon (Vas, Zala, Veszprém vár­megye, Somogy vármegye nyugati részén).
  2. A régi alapokra épülő, a beköltöző német lakosság által a 14. századra kialakított városi szőlőkultúra (Po­zsony, Sopron, Buda).
  3. A honfoglaló magyarság által megho­nosított és a középkori vallon telepe­sek által továbbfejlesztett észak-ma­gyarországi borkultúra (Mátra, Bükk, Tokaj-Hegyalja).
  4. Az ország középső részén az egykori török hódoltsági területen a 17–18. században létrejövő, balkáni erede­tű vörösborkultúra.

Sokáig vitatott volt, s talán egyesek máig vitatják a dunántúli és szerém­ségi szőlőkultúra római kori eredetét. A Római Birodalomhoz tartozó Pannó­nia provincia szőlőkultúrájára vannak adatok. A kérdés az, hogy a Dunántúl és a Kárpát-medence szőlőművelése esetleg nem régebbi keletű-e a római hódításnál. A régészeti leletek arra utalnak, hogy már a kelták is foglalkoz­tak szőlőműveléssel és borkészítéssel, s a rómaiak ezt a hagyományt fejlesztet­ték tovább. Sőt, a néprajzosok az utóbbi időben előkerült szőlőmagleletek kap­csán a rézkori vagy bronzkori vadsző­lőművelés lehetőségét is megkockáz­tatják. A másik kérdés pedig az, hogy a Római Birodalom széthullása után következő népvándorlásokat átvészel­hette-e ez a szőlőkultúra.

 

A cikk szerzője Balázs Géza, CSc., nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár (ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszék, Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék). A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport megalapítója (2000-), a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnöke (2012-). Kutatási területe: a mai nyelvi és kulturális (szemiotikai, antropológiai) jelenségek, nyelvstratégia.

 

Ugyancsak a szőlőmagleletek, de más történeti analógiák kapcsán erősen feltételezhe­tő, hogy Keszthely és Pécs környékén a Római Birodalom széthullása és a honfoglalás között élt folyamatos – ke­resztény hitű – népesség, „ami egyúttal a szőlőkultúra továbbélésének záloga is”. A szőlő, bor, szűr, seprő és csiger bolgár–török jövevényszavaink pedig azt látszanak alátámasztani, hogy a honfoglaló magyarok talán már a Volga vidékéről magukkal hozták a szőlészeti-borászati ismereteket, amelyek nem ültetett, hanem vadon növő szőlő ligetes művelésére vonatkoznak. A ligetes szőlőművelésnek fennmaradt egy 12. századi ábrázolása Esztergomban. A honfoglalás utáni szőlőkultúrára mindenképpen hatással voltak a középkori betelepülések: franciák, vallonok, olaszok. De a ciszterci és a premontrei szerzetesrendek is szerepet játszhattak az új szőlőművelési ismeretek terjesztésében. Emlékük ma is él a településnevekben: Olaszi (Olaszliszka), Tállya (ófrancia taille ’irtvány’), illetve a furmint (középfrancia fromentel ’búza’) megnevezésében.

 

>>> A Borkommunikáció sorozat előző cikke a szőlőfajták nevének helyesírásával foglalkozik.

 

A középkorban beköltöző német lakosság is magával hozott egy városi-polgári szőlőkultúrát (valamint egy sörkultúrát is), amely mai napig nyomon követhető Pozsony, Sopron és Buda esetében. 

 

Mindezektől egy teljesen eltérő borkultúra is behatolt Magyarországra: a Balkán-félszigetről a török elől felhúzódó délszláv népcsoportok által behozott vörösborkultúra. A török kiűzése után ez a kadarka alapú vörösborkultúra terjedt el Magyarország déli és középső részein, persze hagyománya később keveredett a korábbi magyar borkultúrával.

 

A kötet szerkesztője Dr. Veszelszki Ágnes nyelvész, közgazdász, újmédia-kutató, a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének egyetemi docense. Oktat a Corvinus mellett az ELTE-n, a Budapesti Metropolitan Egyetemen, a Mathias Corvinus Collegiumban és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban. A Filológia.hu MTA-folyóirat, illetve a Journal of Smart soCIeTY társadalomtudományi folyóirat szerkesztője. Kutatói munkásságát a digitális kommunikáció (cset, sms, közösségi média) vizsgálatával kezdte, később a marketing és a nyelvészet kapcsolódási lehetőségeit tárta fel; újabban pedig a tudománykommunikáció, illetve az online agresszió témakörét kutatja. Legutóbbi nyelvészeti könyvei: Netnyelvészet. Bevezetés az internet nyelvhasználatába (2017); Digilect. The Impact of Infocommunication Technology on Language (2017). Borkommunikációval 2016 óta foglalkozik, azóta tart a Corvinus-egyetem mesterszakos hallgatóinak szabadon választható formában Borkommunikáció kurzust. Szabadidejében szerkesztette a Századvég Kiadónál megjelent Borkommunikáció. Az aszútól a zenitig (2018) című kötetet. Ugyanezen a címen egy Facebook- és egy Instagram-oldalt is kezel.

 

Századvég Kiadó

A Századvég Alapítvány keretein belül működő Századvég Kiadó gondozásában a történettudomány, a politikatudomány, a jogtudomány, a társadalompolitika, a szociológia, a kommunikáció, a külpolitika és a filozófia témaköreiben jelennek meg hazai és külföldi szerzők művei.

 

„A Századvég  Kiadó nagy vállalkozásba kezdett: az egyedülálló és teljesen újszerű Borkommunikáció kötet e széles témakör minél nagyobb szeletét kívánja lefedni, húsz szerző és harmincnál több fotográfus közreműködésével. Az impozáns kiállítású, egyben informatív kötet nem titkolt célja a borkommunikációs alapvetésen túl a minőségi, magyar borok fogyasztásának népszerűsítése.” (Font Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke)

 

További információ: www.szazadveg.hu



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!