A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Demeter Zoltán kiáltványa Tokajért és a magyar borért

A Borjog és Bormarketing Konferencián elmondott beszédének leirata

2019-03-06 | Vinoport


Demeter Zoltán kiáltványa Tokajért és a magyar borért

Demeter Zoltán tokaji borász A Tokaji pezsgő – lehetőségek és felelősségek címmel tartott előadást, de ennél sokkal több mindenről beszélt. Mások mellett arra is kereste a választ, miért nem tudunk közelebb kerülni ahhoz a kultúrához, ahonnan 75 vagy talán 100 éve eltérítettek.


 

Az alábbiakban Demeter Zoltánnak a Borjog és Bormarketing Konferencián elmondott beszédének a leirata olvasható:

 

Mindig megtisztel a megkeresés, amikor Tokajjal kapcsolatosan kell megszólalnom. Nem okoz számomra ez nehézséget, mivel

minden napom minden percét Tokaj tölti ki, ebben élek, gondolkodok és álmodok,

nem mellesleg gazdasági értelemben a családom léte is a borvidék sikerétől függ, mivel mi ebből élünk.

 

Túl vagyunk néhány tapasztaláson és megállapításon, mely igazságában talán már elkezdtünk hinni.

 

Olyanokra gondolok, mint például, hogy:

 

Vannak azonban dolgok, amiben véleményem szerint a bizonyosság nem érkezett még meg.

Olyanokra gondolok, mint hogy:

Demeter Zoltán kiáltványa Tokajért és a magyar borért

 

Vannak eredetvédelmi tartozásaink is, úgymint:

 

Ennyit az én világnézetemből látható tényekről, következzenek a kicsit érzelmesebb gondolataim.

 

"Rá kell rúgni az ajtót a világra" - Demeter Zoltán Mesterkurzusán jártunk

 

Hatalmas teljesítmény, hogy bejártuk ezt a közel három évtizedes utat és látjuk pozitívumait és negatívumait is, és le tudjuk vonni a következtetéseket. A tokaji minőség nem valószínű, hogy az elmúlt ötszáz évben járt ilyen magas szinten. Elődeink, akik tudták értelmezni, közvetíteni és ünnepelni teljesítményüket, nem ismerhették ezt a minőségi megjelenést. Mégis egy olyan elismertség és sikeresség vette körül az akkori borkultúrát, amiről jelenleg mi csak álmodozunk.

 

Egy különleges egyéniség különleges borai. Próbáld ki Demeter Zoltán borait, rendeld meg őket a fotelodban ülve!

 

Ha az előzőekben tett megállapításokat felvállaljuk és azonosulunk vele, akkor azt is sorra vehetjük, hogy az a fajta sikeresség, ami a fejlett világ borrégióira jellemző és annak borkultúrájához kapcsolna újra bennünket, miért nem ért utol minket? Miért nem sikerült se Tokajnak, se a többi magyar borvidéknek az áttörés az elmúlt 30 évben, amivel visszakerülhettünk volna a világ bortérképére, annak ellenére, hogy a borászok heroikus küzdelemben elvégezték a kimaradt 3 generáció munkáját, és egy új technológiával, minőségi alapon újraírták a magyar bor fogalmát?

 

 

Valószínű, hogy most sokan vitatkoznak velem, mert hogy úgy tudták és szentül hiszik is, hogy a magyar bor és borkultúra világhírű és jegyzett is a világban. Neveket tudnak sorolni a magyar boréletből, akik egyszemélyes sikereikkel villanásnyi lángcsóvát húztak a borvilág egére. Minden tiszteletem az övék a teljesítményükért, hitükért és bátorságukért.

 

Azonban én arról a sikerről elmélkedem, amely egy egész közösség számára természetes közege a mindennapi életnek, a mindennapi alkotásnak, mely alapja az örömnek és a boldogságnak.

 

Tanulmányaim és utazásaim során láttam, hogy a sikeres borvidékeket nem Rest of Europe-nak hívják, hanem Burgogne-nak, Champagne-nak, Portónak vagy Wachaunak. A sikeres bortelepülések nevét és dűlőit valamint termelői brandjeit a nemzetközi és hazai borkedvelő közönség pontosan ismeri, megbecsüli, látogatja, és borait a minőségük okán fogyasztja illetve elfogyasztja. Ezekben a "borországokban" a hétköznapok kulturált megélésének alapélménye a bor.

 

Tapasztalataim szerint egy sikeres borkultúra velejáró fogalmai a megértés, a tisztelet, a megbecsülés, az önzetlenség a boldogság és a szeretet.

 

Napi szinten foglalkoztat a kérdés, hogy miért nem tudunk közelebb kerülni ahhoz a kultúrához, ahonnan 75 vagy talán 100 éve eltérítettek?

Mi lehet a kulcs, mi lehet a mozdulatsor, mi lehet az az emberi kvalitás, ami újra megteremti ennek a kapcsolódásnak lehetőségét? Mi lehet az a titok, ami a hétköznapi érintkezéseink környezetébe hozza azokat a fogalmakat, melyeket az imént felsoroltam?

 

Arra a megállapításra jutottam, hogy a sikeresség ebben a formában való értelmezésének 3 alappillére van: a tehetség, a hit és a stílus.

 

Tudom, hogy mindhárom fogalom értelmezése önállóan egy könyv, de egy-egy gondolatot hozzájuk kapcsolnék, hogy az én értelmezésemben a témám környezetébe hozzam őket.

 

A tehetség Isten adománya.

A tehetség a bor világában technológiával bizonyos határig pótolható, helyettesíthető, de egy ponton túl az az "érintés", amit a tehetséggel lehet felmutatni, az értők alapigénye és a megkülönböztetés alapja, a borvilág mozgatója.

 

A hit ugyancsak Isten ajándéka.

Nem működik a korábban felsorolt fogalmak nélkülözésében. Csak a tisztelet, a megbecsülés, önzetlenség és a szeretet környezetében fogan. Az utat bejárni, az ismeretlent hinni komoly bátorság. Az elmúlt 30 évben újjáépített magyar borgazdaság bátor tett volt.

 

A stílus az ember maga.

Szabadon formálható, alakítható és tanulható. Egy sikeres stílusformáló mondta: "A stílus az egyetlen luxus, amit bárki megengedhet magának, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Ez olyan dolog, ami velünk született, de tanulható, feltéve, ha meg van hozzá az emberben a kellő intelligencia".

 

A stílus alapvetően bemutat minket és felrajzolja a bejárható utunkat. Egy szervesen fejlődött intelligenciával, az egyéni lehetőségeken túl egy egész közösség megjelenését és együttélési minőségét jelöli. Meghatározza a közeget, melyben az egyén alkot és kifejezi magát. A csúcsteljesítmény egyedi és eredeti, mely a stílusosság alappillére. Kívülről szemlélve egy ilyen közeg érdekes, színes és vonzó. A stílus következménye az elegancia. Ahol ez az elegancia a hétköznapok gyakorlatává igényesedik, ott megteremtődhetnek a sikerességnek a feltételei.

 

Azok a feltételek, ahol az emberek szeretnek együtt lenni, tisztelik egymás életterét, önzetlenül örülnek a másik örömének, értik az egymásra utaltságukat és hisznek a közösségük alkotó erejében soha nem helyezve a közösség sikerének útjába egyéni érdekeket.

 

Pár gondolattal az előadásom alaptémájára is utalnék. Bár eddig is ezt tettem, csak nem neveztem nevén a borvilág stílusikonját, a pezsgőt.

 

2013 január elsejével kezdődően a megújulás útjára lépet a magyar pezsgőkultúra.

Egy intelligens döntés, valószínűleg négy sornál nem többen történt megfogalmazásával és egy miniszteri aláírással a kisebb termelők is lehetőséget kaptak ennek a bortípusnak a készítésére. Elkezdődött az újkori magyar pezsgőforradalom. Köszönet érte.

 

Demeter Zoltán kiáltványa Tokajért és a magyar borért

 

Elsőként kaptam engedélyt pezsgőkészítésre a borvidékünkön és a 2012-es évjáratú pezsgőm készítése így, akár mint a többi borom, a kizárólagos felügyeletem alá került. Ez alapja a hitelességnek és a presztízsnek. Fehér pezsgőimet hosszú érlelési idővel készítem, mely akár 80-90 hónap is lehet. A Tokaji borvidék bebizonyította már korábban, hogy mindent tud, így a pezsgők, ugyancsak mint a száraz borok, képesek a világ számára észrevehető minőséget felmutatni.

 

Meg kell találni az alkalmas felületeket, az igazodó fekvéseket, talajokat és finomítani a készítési ismereteket.

 

A pezsgő stílusos környezetének alapjait letették Champagne-ban, nekünk ezzel nincs dolgunk. Egyediségre és eredetiségre garancia a termőhelyünk, melynek divatba hozása az édes borok forgalmának sem tenne rosszat.

 

Meggyőződésem, hogy a Tokaji pezsgőnek különleges szerepkör van szánva a borvidék bemutatásában, mely az egész országra hatással lesz. Már "csak" a hittel, tehetséggel, stílusosan megfogalmazott gondolatokra és mozdulatokra van szükség, mely irányt tud mutatni az utánunk jövő generációknak is.

 

Előadásomat annak az embernek a témámhoz formázott gondolatával zárom és egyben a borászok köszönetét tolmácsolom felé, aki elsők között volt a Borászok 12 pontja támogatóinak körében és közvetlen szerepe volt a magyar pezsgőkultúra újraindításában.

 

Nem az a borász teszi a legtöbbet a sikeres magyar borkultúráért, akinek a nagyapja is borász volt, hanem az, akinek az unokája is borász lesz.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!