Olaszrizling és kékfrankos

Interjú Gál Lajossal 1. rész

2011-07-14 | Tóth Adrienn

Egri túránk első útja Gál Lajoshoz vezetett, akit a helyi kutatóintézethez kötődő munkája és a szakoktatásban való részvétele miatt jó kiindulópontnak tekintettünk ahhoz, hogy az Egri borvidékkel jobban megismerkedjünk. Már a beszélgetés első perceiben egyértelművé vált, hogy az egri borásznak leginkább a dűlő kérdése jár a fejében. Nem is nagyon tiltakoztunk az ellen, hogy alaposabban is belemenjünk a helyi terroirok egyedi tulajdonságaiba és az ezekből levont tanulságokba, de mindezek előtt szerettünk volna, ha összefoglal nekünk néhány alapvető információt a pince szőlőterületeivel és a fajtákkal kapcsolatban.

Jelenleg 8,3 hektáron művelünk szőlőt. Most zajlott telepítés 1,1 hektáron, és ősszel újabb 0,3-ra kerül majd sor, emellett olaszrizlinget vásárolunk fel a Tóbércről, és kékfrankost az Eged-hegyről.

Szőlőfajták tekintetében már kicsit hosszabb lesz a válasz, hiszen – akár a többi egri borászatnak – nekünk is elég nagy a portfóliónk.

Miért van ezen a borvidéken szükség ennyi szőlőfajtára?

Eger a házasított borok hazája, elég csak legújabb reménységünkre, az Egri Csillagra gondolni. Nálunk ennek a bortípusnak egyébként már múltja van, csak a fiam, Péter fehér házasítása eddig a nyakra-főre! nevet viselte. A bor mindig is olaszrizlingen alapult, ezt tették izgalmasabbá a hozzáadott egyéb szőlőfajták.

A jövőben azért lesz még különlegesebb ez a bor, mert idén telepítettünk másfél hektárnyi területet a Kamra-dűlőben. Tudatosan ehhez a borhoz szánva, többségében olaszrizlinget, valamint chardonnay-t és cserszegit. Ha ez termőre fordul, csak saját szőlőből készítjük majd az Egri Csillagot. Ez egyébként a fiam bora, ha rajtam múlna, nem készítenénk más fehérbort, csak Egerszóláti olaszrizlinget.

Nem lenne az egysíkú?

Persze, hogy nem, hiszen az alapvető dűlő-évjárat-borász jelentette változók mellett ott van a várhatóan 2012-ről háromra bővülő eredetvédelmi kategória: a klasszikus, a superior és a grand superior.

Nálunk rendre elkészül egy klasszikus, alap Egerszóláti Olaszrizling és a SZÓ-LÁ-TI nevű hordóválogatás, amely a superior kategóriának felel meg. Azt az évjárat dönti el, hogy az adott évben melyik dűlőszelektált tétellel jövünk ki: a Kántor-taggal vagy a Tóbérccel.

Hogy még több oldalról mutathassuk meg az olaszrizlinget, a 2009-es Eszter bora 100%-ban olaszrizling Egerszólátról. A késői szüretből származó termés alkoholtartalma bár elérte a 15%-ot, így sem erjedt ki teljesen. A több mint egy éves barrique hordós érlelés sem tompította le egzotikus gyümölcsös jegyeit.

A fehérek után áttekinthetjük a kékszőlőket is?

Persze, hiszen itt is minden fontosabb fajta rendelkezésre áll. A Pajadosban van a legnagyobb ültetvényünk, ott hétféle szőlő terem, ezeket mi telepítettük 2004-ben és az a különlegességük, hogy bakművelésűek. Ez egy hagyományos, karós művelésmód, amelynek ugyan nagyobb a munkaigénye, de általában érettebb termést hoz, és sűrűbben is ültethetőek a tőkék a megszokottnál. Innen származik a Pajados Kadarka, valamint a dűlőszelektált bikavérünk is. Ezen túl három másik dűlőből, a Ferenc-hegyről, a Sík-hegyről és az Eged-hegyről is érkezik még kékfrankos a pincébe.

Ahogy egyébként a fehéreknél az olaszrizling, úgy a kékszőlők esetében a kékfrankos a kedvencem. Azért áll a szívemhez közel mindkét fajta, mert nagyon adaptívnak tartom őket, dűlőszelektált borként karakteresen adják vissza a termőhelyet, elsősorban annak talaját.

A dűlő kérdést különösen sok figyelem övezi mostanában Egerben, mi ennek az oka?

A bikavér minőségének javításában nagyon komoly szerepe volt a dűlők alapos vizsgálatának, amely folyamat az utóbbi két évtizedben tart itt Egerben. Érdekes volt, hogy sokáig a hivatalok el sem fogadták ezt a megközelítést, a tapasztalatot nem vélték olyan meggyőzőnek, mint a tudományos bizonyítékokat. Pedig nemcsak a borok aromájában érezhető ez a különbség, hanem a felépítésükben is.

Ha kezdik kitapasztalni a dűlők sajátosságait és ezt fel tudják használni a házasítások összeállításakor, miért van szükség arra, hogy fajtaborként külön-külön is palackba kerüljenek? Nem nehezíti ez meg túlságosan a fogyasztók számára a választást?

Valóban nehéz a dűlős út, de nálunk a kínálat mennyiségi részét nem ezek a borok jelentik. Van viszont egy olyan borkedvelő réteg, meg ott a csúcsgasztronómia is, akik kifejezetten igénylik a változatosságot. Több tényezőcsoport és a terméskorlátozás határoz meg minden ilyen bort, amelyek koncentráltan jelenítik meg a termőhely mellett a szőlőfajtát is.

A beszélgetést holnap folytatjuk.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!