Végigkóstoltuk a jubileumi VieVinum-ot Bécsben - II. rész
Burgenland, Stájerország, Carnuntum, Bécs
2018-07-10 | Bognár Attila
Burgenland a maga közel 13 ezer hektárjával főleg vörösborairól ismert borvidék, de fehérborokban is találunk különlegességeket. Négy alrégiója közül a Fertő-tó környéke (Neusiedlersee DAC) a legnagyobb a közel 7 ezer hektárjával, a Lajta-hegység (Leithaberg DAC, 3100 ha) és Közép-Burgenland (Mittelburgenland DAC 2100 ha) előtt, míg a legkisebb Eisenberg DAC, mindössze 515 hektárral. A legtöbb kiállító borász is innét érkezett (több mint 130) és legnagyobb, legdíszesebb termet, a Festsaal-t meg is töltötték.
Fotó: Eva Kelety / Vievinum
A beszámoló első részét ITT találják!
Burgenland
A közös nevező a kékfrankos; ilyen sok bort egy helyen ebből a fajtából nem lehet máshol kóstolni. A négy terület kékfrankosa stílusában eltérő, de mind izgalmas bor, mely azt bizonyítja, hogy a borászok itt hozzáértéssel nyúlnak a fajtához és kiemelt becsben tartják.
Ráadásul nem is kell messze mennünk, hogy ezeket a borokat kóstolhassuk: Mittelburgenlad-ban Horitschon és Deutschkreutz például Sopronhoz közel található és ezen a két településen igen sok kiváló borász koncentrálódik. Érdemes kóstolni például Sylvia Heinrich borait (Goldberg és Alte Reben kékfrankosok, terra O, Cupido), a nálunk is kapható Igler tételeket (Vulcano cuvée, kékfrankosok), a K+K Kirnbauer pince Girmer zweigeltjét, Goldberg kékfrankosát és Phantom cuvée-jét, illetve Kristian Kirnbauer öreg tőkés (Alte Reben) zweigeltjét és kékfrankosát, illetve a Pfneisl pince shirazait és Pentagon cuvée-jét. Ne feledkezzünk meg ifjabb és idősebb Franz Weningerről, akinek az osztrák oldal mellett Sopronban is nagyon komoly dűlőválogatott kékfrankosai vannak.
A Lajta-hegység szinte minden borásza készíti az egységes stílusú Leithaberg DAC kékfrankost, de érdemes kiemelni innét fehér borokat is, például a Prieler pince pinot blanc-jait. Burgenlandban egyre több a magyar szakember a pincéknél, legalább négy helyen kóstoltunk, ahol magyar borász vagy más szakember mutatta be nagy örömmel a borokat, főleg miután megtudta, hogy mi is magyarok vagyunk. Az egyik ilyen nagy meglepetés, az általam eddig nem ismert Weingut Martin Pasler volt, egy Szekszárdról származó magyar borásszal (Kiss-Gadó Dániel), aki elmondta, hogy szabad kezet kap a borok készítésénél és szabadon kísérletezhet például a hordókkal is. Minden bora hibátlan, kezdve az alap kékfrankostól és zweigelttől a merlot-cabernet cuvée-kig. Az igazi meglepetés azonban a 2013-as évjáratú zweigelt volt, amely 4,5 hónapos héjon áztatás után került hordóba. De ne feledkezzünk meg a Weingut Eszterházy magnum palackos vöröseiről, amelyek szintén nem minden nap kóstolhatók.
Fotó: Eva Kelety / Vievinum
A Fertő-tó északi és keleti oldala is számtalan csúcsborászatot és izgalmas kisebbet rejteget. Az egyik központ Gols település és környéke, a Pannobile szövetségbe tömörülő borászok pedig ezen a néven a kékfrankos és zweigelt cuvée-ket palackozzák, kiemelve a fajták hangsúlyát és jelentőségét a vidéken. Hans&Anita Nittnaus készíti az egyik legjobbat ebben műfajban, míg a merlot-ból és kékfrankosból készült Comondor cuvée-jük az egyik legjobb osztrák vörösbor is egyben. Érdemes kipróbálni a számtalan pince közül a Paul Achs, Judit Beck, Gernot Heinrich, Claus Preisinger borait is.
Andauban található egy régi kedves ismerősünk, a Zantho borászat, mely magyar borkóstolókon is lassan állandó vendég, szintén magyar alkalmazottal soraikban. Könnyű, jó ivású fehér- és vörösborai mindig népszerűek. Most három vörösbort kóstoltam tőlük abból a 3 fajtából, amiben az osztrákok nagyon jók: a 2017-es kékfrankos friss, gyümölcsös, jó ivású, a 2015-ös zweigelt reserve a fajta iskolapéldája, míg a 2013-as St. Laurent reserve már érettebb, komplexebb jegyeket mutató komoly bor. Az igazi izgalmakat és újdonságot itt azonban számomra a három édes bor jelentette. A 2015-ös Beerenauslese, a 2016-os jégbor és a Trockenbeerenauslese (TBA) mindegyike jó sav-cukor aránnyal rendelkező, nem nehézkes, nem geil, jól iható édes bor.
Az édes borok szerelmesei is megtalálhatták a számításukat, hiszen Illmitz-ből itt volt az édes borok osztrák csúcsának tartott Kracher pince, nem kevesebb mint 11 édes borával, köztük a ritkán kóstolható TBA tételekkel. Mindvégig tömegek álltak sorban náluk, az utolsó nap néhány kínai érdeklődővel sikerült végigkóstolnom a sort, akik ebből semmit sem köptek ki, mindent megittak, nekik ez volt a csúcs. Viszont említsük meg még az ugyancsak Illmitz-ből származó Hans Tschida borászatot, hasonlóan színvonalas édes borsorral, köztük a Scheurebe szőlőből készült TBA-t, valamint egy különlegességet, egy zweigeltből készült kései szüretelésű édes bort.
Eisenberg a legkisebb része Burgenlandnak, de legtöbb nagy felfedezésem innét származik. A Krutzler pince a húzónév itt, a Perwolff kékfrankosai minden évjáratban az öt legjobb osztrák kékfrankos közé tartoznak. Még a nehéz sorsú 2014-ből is tudott egy kiemelkedő tételt készíteni. Mellette a Groszer Wein lehet még ismert, egyedi alakú palackjaival. Azonban a borvidékről új kincseket találtam, különösen azoknál, akik Eisenberg DAC reserve borokat és a Szapáry, Saybritz, Königsberg dűlőválogatott kékfrankosokat készítenek. Ilyen pincék: Kopfensteiner, Stephano, Thom Wachter, Schiefer, Schützenhof. A Vashegy mindkét oldala óriási kincseket rejt, azt itteni tételek elképesztő karakteresek, a gyümölcsök mellett egészen egyedi ásványosságot mutatnak, vasas beütéssel, hosszan érlelhető, komplex borokat adva.
A többi osztrák borvidék is kínál bőven felfedeznivalót
A fent nem említett borvidékek közül mindenképp érdemes még kiemelnünk Stájerországot, amely a fehérborok hazája. Sauvignon blanc, chardonnay és sárgamuskotály fajtákból készítenek több stílusban bort, a klasszikus verziótól az egészen tömény, testes, ásványos dűlőszelektált tételekig. Különösen az előbbi fajtával érnek el sikereket, sauvignon blanc-jaik lassan a világ élvonalába kúsznak. A vidék szintén hemzseg elismert és neves borászoktól, a legismertebb, a Tement mellett a Sattlerhof, Polz, Skoff, Erwin Sabathi is hasonlóan színvonalas borokat készít. Az igazán egyedi fazon viszont Ewlad Zweytick, aki egy igazi rocker. Testes, érlelt, komoly borait a Guns’n Roses együttes dalairól nevezi el (pl. Sauvignon Blanc Don’t Cry, Morillon November Rain).
Carnuntum kisebb borvidék (900 ha), itt főleg a zweigeltek dominálnak, a borászok létre is hozták a Rubin Carnuntum kategóriát a fajta számára. Érdemes mindenképp néhányat kipróbálni belőlük (Netzl, Markowitsch, Grassl, Glatzer pincék). Még ennél is kisebb borvidék Bécs a maga kb. 600 hektárjával, ahol viszont a Gemischter Satz hódít. Itt több fehér szőlőfajtát szüretelnek egybe és készítenek belőlük népszerű borokat, melyeket a legjobb a bécsi Heurigerekben elfogyasztani, mondjuk Grinzigben megpihenve, kivonulva város zajából a közeli szőlőkbe.
Fotó: Bernhard Schramm / Vievinum
Kár, hogy a VieVinum csak kétévente kerül megrendezésre, mert így sokat kell várnunk, de addig is érdemes ellátogatni az osztrák borvidékekre, pincészetekbe, mert garantáltan jó borokat kóstolunk és pozitív élményekkel távozunk. Számos borvidék rendez évente amolyan nyitott pince napokat, vagy valamelyik fajtára felfűzött fesztiválokat, de a pincék úgy osztják be egymás közt a nyitvatartást, hogy aki csak úgy odatéved, az is találjon mindig kóstolási lehetőséget. Segítséget pedig a rendezvény szervezői, az Osztrák Bormarketing Szövetség gazdag és informatív kiadványai nyújtanak az eligazodáshoz.
A beszámoló első részét ITT találják!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!