A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

"Megérdemelte volna, hogy ő legyen az első magyar Master of Wine"

Páros interjú Natasha Hughes-dzsal és Herczeg Ágnessel

2020-02-19 | Geri Ádám


Natasha Hughes Master of Wine és Herczeg Ágnes nemzetközi borakadémikus vezetésével érdekes kísérleten vehettek részt a Winelovers Grandra ellátogatók. A két szakember utána páros interjút adott a Vinoportnak.


 

Fotók: Szabó Kata

 

A Winelovers Grandon tartott mesterkurzusukon a tavalyi Master of Wine kóstoló vizsga izgalmait élhették újra a részt vevők. Olivier Chapman, a Master of Wine Intézet egyik vezetője korábban azt nyilatkozta, ezen szokott a legtöbb jelölt elvérezni. Mi lehet ennek az oka?

 

Natasha Hughes: Ha kellően jól felkészül az ember, az elméleti vizsgán nagy meglepetések nem érhetik. A kóstolási teszt sikeréhez viszont először is meg kell érteni, hogy az nem a kóstolási képességek felméréséről szól. Tulajdonképpen ez is egy elméleti vizsga gyakorlati komponenssel. Ahhoz, hogy ezen átmenjünk, meg kell tudnunk fogalmazni, az adott bor szerintünk miért az, ami. Ehhez jól kell ismerni a borok világát, a trendeket, kategóriákat, és ennek mind strukturáltan és „kibiztosítva” ott kell lennie a fejünkben. Ha tudom, milyen bor van a poharamban, de ott kezdek el gondolkodni azon, ezt milyen érvekkel támasztom alá, az már veszett ügy. És nem árt egy kis szerencse sem: számít például, hogy az intézet milyen borsort állít össze. Mindannyian más összetevőkre vagyunk ugyanis érzékenyek, az emberek 20 százaléka például „genetikailag” nem érzi a a borokban a feketeborsos illatért felelős vegyületet. A tavalyi vizsga borsorában és így a mesterkurzuson volt egy kékfrankos, ami minden ötödik embernek például máris problémát okozott.

 

 

Mit jelentene Magyarország számára, ha lenne végre egy Master of Wine-ja?

 

Natasha Hughes: Egy visszajelzést arról, hogy van egy olyan ember az országban, aki tényleg globálisan érti és tudja a bort. Ennél többet nehéz mondani, nagyban függ attól is, honnan érkezik az illető. A Master of Wine-ok között találunk borászokat, újságírókat, beszerzési tanácsadókat, oktatókat. Ami biztos, hogy

a Master of Wine címmel egy jó kapcsolati háló is „jár”.

 

Olyan közösségbe kerül az ember, ahol mindenkinek más a szakterülete, így bármilyen kérdés vagy probléma merül fel, biztos lesz kihez fordulni. Másrészt olyan pincészetek, szervezetek kapui is megnyílnak előtte, amik máshogyan csak nagyon nehezen.

 

Ági is nekifutott a Master of Wine cím megszerzésének, sikertelenül – legalábbis egyelőre. Ön volt a mentora. Megbeszélték már, mi hiányozhatott?

 

Natasha Hughes: Én azt gondolom, megérdemelte volna, hogy ő legyen az első magyar Master of Wine. Nagyon büszke vagyok rá, hatalmas munkát végzett el a felkészülés során. De azt is tudni kell, hogy átlagosan a próbázók mindössze 10-15 százaléka megy át, vagyis a túlnyomó többség elvérzik. Viszont abban is biztos vagyok, hogy az odavezető út is hasznos, nem csak a megszerzett cím.

 

Herczeg Ágnes: Elég későn kezdtünk el együtt dolgozni, ha több időnk van, szerintem sokkal jobb esélyeim lettek volna.

 

 

Lesz újabb próbálkozás?

 

Herczeg Ágnes: Ezt még nem döntöttem el, de nem tartom kizártnak. Ahogy Natasha is mondta, az út legalább olyan, mint a cím. Úgy érzem, továbbra is tagja maradtam a közösségnek, részt veszek az intézet által szervezett programokon, előadásokon, kóstolókon.

 

Natasha Hughes: A Master of Wine Intézet egyik legfontosabb célkitűzése, hogy kapcsolatot építsen ki azokkal a hallgatókkal, akik valamilyen oknál fogva nem fejezik be a képzést. Szeretnénk ugyanis elérni, hogy ők ettől függetlenül a közösség tagjaivá váljanak és az intézet segítségével fejlődjenek a továbbiakban.

 

Ági tavaly felkerült a „The Future 50” listájára, vagyis a WSET (Wine & Spirit Education Trust), valamint az IWSC (International Wine & Spirit Competition) beválasztotta a jövő meghatározó boros szakemberei közé. Lehet hosszútávon akkora súlya ennek, mint egy esetleges Master of Wine címnek?

 

Herczeg Ágnes: A WSET és az IWSC tavaly ünnepelte megalakulásának 50. évfordulóját, ebből az alkalomból hozták létre ezt a díjat. Azon fiatal bor- és párlatszakértők munkáját kívánták elismerni vele, akik meghatározói lehetnek a borágazat jövőjének formálásában.

Igazából nem a címek a fontosak, hanem hogy tedd, amit tenned kell.

Ha most eltávolodnék a borok világától, semmi hatása nem lenne a „The Future 50” jelölésemnek, egy év múlva már senki nem emlékezne rá.

 

Natasha, Ön két éve is járt Magyarországon, akkor a Winelovers 100 – a 100 legjobb magyar bor magazinban adott nekünk interjút. Figyelemmel követi azóta is a borágazatunk fejlődését?

 

Natasha Hughes: Örömmel látom, hogy a brit piacon milyen erőteljesen kommunikálják a száraz furmintot. Nyilván nem ez az egyetlen fontos szőlőfajta az országban, de mindenképpen jó lehetőség arra, hogy ráirányítsák az emberek figyelmét a magyar borokra. Éppen úgy, ahogy azt a zöldveltelinivel tették Ausztriában. A 80-as évek glikol-botránya után ezzel tértek vissza a nemzetközi vérkeringésbe és érték el, hogy ma már a jó minőséggel azonosítják az osztrák borokat. A tavalyi és az idei londoni Furmint Február számomra egyértelművé tette, hogy van érdeklődés a piac részéről, így a furminttal hasonló utat járhat be Magyarország.

 

 

Nem gond az, hogy a furmint nincs jelen mindenhol Magyarországon, sőt, igazából két borvidéken meghatározó csak a huszonkettőből?

 

Natasha Hughes: Meg kell érteniük, ahhoz, hogy mindenkinek jó legyen, előbb néha önzőnek kell lenni. Mondhatjuk, hogy a zöldveltelini ügye nem segítette a kékfrankost termelőket, de végső soron mégis ez tette vissza Ausztriát a térképre. Most már természetesen más borokat is be tudnak mutatni. Ugyanígy először Magyarország számára kell elismerést kivívni a nemzetközi piacokon. Ha ez a furminttal lehetséges, akkor a furminttal. A más fajtákkal és borvidékeken dolgozóknak pedig igenis egy kis türelemmel kell lenniük. Ha nincs egy erős alap, ha az üzenet túl tarka, azzal ők is csak veszítenek hosszútávon. Érdemes kicsit tanulmányozni a spanyolországi Navarra, vagy az USA-beli Washington történetét! Mindkettő azt álltja magáról, hogy számos fajtában és borstílusban erős, mégis közel annyira nem ismertek, mint egy olyan borvidék, ahol kiemelnek egy terméket és azzal szereznek maguknak megbecsülést.

 

Augusztusban közösen szerveznek tanulmányutat Magyarországra Master of Wine-ok számára. Összeállt már a fejükben a koncepció, mit mutassanak meg a magyar borból?

 

Herczeg Ágnes: A tervek szerint négy helyszínre – Tokajba, Etyekre, Szekszárdra és a Balatonhoz – látogatunk el, de fontos hangsúlyozni, hogy minden régiót be fogunk mutatni, minden borvidék lehetőséget kap. Kisebb és nagyobb pincészeteket egyaránt szeretnénk megmutatni, ahogy a magyar kádárokat és a magyar tölgyet is, hiszen ez is nagyon fontos része a magyar borászatnak. Sok előadás, mesterkurzus, kóstoló – kicsit „eladjuk” Magyarországot.

 

Natasha Hughes: Nagyon komoly programot állítunk össze Ágival. Ő lesz az idegenvezetőnk, illetve ő veszi fel a kapcsolatot a termelőkkel, aztán közösen beszéljük át, finomítjuk a terveket. Az intézet minden évben szervez ilyen utakat, ezek tényleges tanulmányutak, ahova a tagok kóstolni, tanulni érkeznek, hogy mélyebben megismerjék és megértsék az adott országot.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!