A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Bulgária

2012-10-15 | Tóth Adrienn



A bolgár szőlészet és borászat története egyike a legrégebbieknek a világon. Az alkoholtartalmú italok fogyasztásának elterjedtségére utal, hogy itt született meg az első antialkoholista törvény, amelyet a rettenetesnek mondott Krum fejedelem hívott életre 802-814 közötti uralkodása alatt. Az is valószínű, hogy a helyi középkori szerzetesrendek az elsők között építettek hűvös, föld alatti pincéket borok tárolására.

 

A múlt rendszerben Bulgáriában is állami tulajdon keretei között működött a borkészítés, és hozzánk hasonlóan ők is elsősorban a keleti blokk országai számára termeltek nagy mennyiségben alacsony minőséget. A változás a nyolcvanas években indult el, amikor az ország nyitni kezdett a nyugati borfogyasztók felé. A fejlődés igazi teret azonban csak a kommunizmus bukását követően nyert, a régi pincék privatizációja és új borászatok létrehozása által.

 

Míg az ország északi részén a klíma jellemzően mérsékelt kontinentális, hűvös telekkel és forró nyarakkal, addig délre haladva jobban érvényesül a Fekete- és a Földközi-tenger hatása. A jelentősebb domborzati elemek itt is különleges mikroklimatikus viszonyokat és egyedi talajtípusokat alakíthatnak ki.

 

Bulgáriában 1960. július 13-án öt hivatalos borvidéket hoztak létre: a Dunai-síkságot (Észak-Bulgária), a Fekete-tengert (Kelet-Bulgária), a Rózsák-völgyét, a Felső-Trák-síkságot (Dél-Bulgária) és a Sztruma folyó völgyét (Délnyugat-Bulgária).

 

A nemzetközi szőlőfajták mellett itt is megtalálhatók tradicionális, helyi fajták. A kékszőlők közül az egyik ilyen a gamza, ez ugyanaz, mint a mi kadarkánk, és amelyet a térségben cadarkának és skadarskának is neveznek. Bulgáriában főleg az ország északnyugati és középső területén, a Dunai-síkságon foglalkoznak vele.

 

A mavrud szintén egy kékszőlő, amely a ma Rózsák-völgyének nevezett régióból származik, így tipikus trákiai fajta. Az apró bogyójú, alacsony termésmennyiséget adó, késői érésű fajta bora jellemzően tanninban gazdag, és hosszan érlelhető.

 

A mavrud szőlőfajta neve a legenda szerint abból az időből származik, amikor a korábban már említett rettenetes Krum fejedelem parancsot adott, hogy a birodalmában található összes szőlőt el kell pusztítani. Ekkor történt, hogy egy oroszlán elszabadult, akivel egyetlen fiatal férfi kivételével senki sem mert szembenézni, és aki végül legyőzte az állatot. Mikor a fejedelem megkérdezte a Mavrud névre hallgató fiú anyját, honnan nyerte ezt a kivételes bátorságot, az anya azt felelte, hogy egy kevés szőlőt titokban megőrzött, és bort készített belőle. A legenda szerint a fiú tiszteletére nevezték el mavrudnak a szőlőfajtát.

 

A melniket másként siroka melniskának is hívják. A kékszőlő-fajtát elsősorban Bulgária görög határának közelében termesztik. Borát jellemzően hordóban érlelik, így borával gyakran asszociált aroma a dohányé.

 

A pamid a negyedik fontos, helyi kékszőlő fajta, amely már a trákok ideje óta jelen van ezen a földön. A fajta elterjedtsége ma az ország határain belül viszonylag kismértékű, előfordul azonban olyan környező országokban is, mint Albánia, Török- és Görögország. A közepes nagyságú fürtök bogyói kisméretűek.

 

A helyi illetőségű fajtákon túl többek között a következő nemzetközi fajták boraival is találkozhatunk: cabernet sauvignon, chardonnay, merlot, muscat ottonel, rajnai rizling, sauvignon blanc, tramini.

 

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!