Pinot noir
2011-01-11 | Tóth AdriennAz összes komoly burgundi vörösbor ebből a szőlőfajtából készül. A borvidéken e mellett házasíthatják egy másik, gamay nevű kékszőlővel, amelyből fajtatisztán a Beaujolais készül. E két utóbbi bortípus azonban ritkán ad magas minőséget.
A pinot szóról nem csak a pinot noir, hanem szőlőfajták egy egész családja is eszünkbe juthat, mint a pinot blanc, a pinot meunier, a chardonnay és a pinot gris. Utóbbit itthon szürkebarátnak, Olaszországban pedig pinot grigionak hívják.
Legtöbbször a másik, nemzetközileg ismert kékszőlővel, a cabernet sauvignon-nal állítják ellentétbe. Az egyik jelentős különbség közöttük, hogy míg a pinot noir sok szempontból kifejezetten érzékeny, ennek köszönhetően nagyon sok odafigyelést követel magának mind a szőlőben, mind a pincében, ugyanez nem igaz ilyen szinten a cabernet-re.
A legtöbb világfajtával ellentétben a pinot noir nem érzi magát otthon szinte minden szőlőművelésre alkalmas klímán. Legizgalmasabb tételei hűvösebb éghajlatú vidékekről származnak, de szép, gyümölcsös borokat adhat egy mérsékelten meleg területen is, a kifejezetten forró vidékeken azonban elveszíti minden eredetiségét.
Bár földrajzi elterjedtsége miatt rengeteg stílusban készítik, általában jellemző rá, hogy viszonylag alacsony a tannintartalma és világosabb árnyalatú a színe. Hamar érik, szép tételeinek elöregedése mégis sokáig várat magára.
A fajtában rejlő végtelen sokszínűségnek több oka is van. Egyrészt egy kifejezetten öreg szőlőfajtával van dolgunk, amely könnyen hoz létre új klónokat, nagyszámú variációt idézve elő. Ha ehhez még hozzáadhatjuk, hogy a szokásosnál erőteljesebb befolyással bír rá a termőhelye, jelentősen különböző bort kapunk esetében.
Viszonylag hamar jelennek meg a rügyek a pinot noir szőlőkön, így a sokszor északi klímán jelentős tavaszi fagyveszélynek van kitéve. Ezt elkerülendő az ilyen vidékeken tanácsos az alacsonyan fekvő, rossz vízelvezetésű, hűvös talajokat kerülni.
Bár az egyes klónok között sok különbség lehet, mégis általában elmondható a fajtáról, hogy alacsony termésmennyiséget produkál. Valószínűleg ez a tényező is közrejátszott abban, hogy a tömegborok helyett inkább a magasabb, prémium kategóriában foglalkoznak vele a pincészetek.
Korán és viszonylag hamar érik, többek között ennek is köszönheti, hogy hanyagolni kell a forróbb éghajlatú borvidékeken, hiszen ott az intenzív melegben még az előtt túlérne a szőlő, elveszítve jellegzetes, elegáns savtartalmát, mielőtt ideje lenne kifejleszteni a megfelelő illat- és ízanyagokat.
Nálunk az Egri borvidéken készítik legklasszikusabb példáit, de kóstolhatjuk borait szinte az egész országban, Villányban például a legtöbb esetben egy kifejezetten gyümölcsös, gazdag bort ad. Hazánk határait túllépve, a nemzetközi borvilágban vele kapcsolatban számon tartott területek: Côte d’Or, Champagne, Loire, Elzász, Somontano, Svájc, Oregon, Kalifornia, Casablanca, Martinborough, Central Otago és a Melbourne környéki hűvösebb fekvések.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
De'Ricci: generációkon átívelő tisztelet és hűség a terroir iránt
Mi történik ősszel egy biodinamikus szőlőben?
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!