Beaujolais
2009-01-09 | VinoportAz újborok kultusza szinte minden történelmi bortermelő ország gasztronómiai kultúrájának szerves része. A franciák primeur-nek vagy nouveau-nak, az olaszok novello-nak, a sógorok pedig Heurige-nek hívják a frissen elkészült, szinte éppen csak, hogy kierjedt, egy kissé még makrancos bort. Ha úgy tetszik: az újbor a murci utáni stádium, átmenet a murci és a bor között. Persze ne feledjük, a bor élő anyag, amely állandóan érik, változik, korosodik, minden állapota átmeneti állapot.
A latin eredetű primőr szó jelentése: új termék, az új idény terméke, mely nemcsak a zöldségek és gyümölcsök, de a bor esetében is megállja a helyét. Hazánkban is gazdag hagyományai vannak a primőrborok fogyasztásának, gondoljunk csak a novemberi Márton-napi libavacsorákra, melyek a népi étkezési tradíciók szerint elképzelhetetlenek újbor, általában valamilyen bíborszínű, jó ivású, könnyed vörösbor nélkül, amely bor cseppet sem elgondolkodtató, sem nem komoly, de nem is várunk el tőle többet, a libacombhoz, gőzölgő párolt káposztához és a borgőzös jókedvhez tökéletesen hozzáteszi a maga részét.
Valahogy így képzeljük el Beaujolais borát is,
amely az elmúlt évtizedek alatt hallatlan népszerűségre tett szert, nemcsak szűkebb hazájában. Ha Beaujolaisról beszélünk a világban, mindenki az újborra gondol, bár korántsem minden Beaujolais az. Való igaz, a termés jelentős része újborként kerül forgalomba. A Beaujolais bor egy igazán könnyed, általában bíbor vagy rubin-árnyalatú, gyümölcsös nedű, mely talán a legelső boros élményeinket juttatja eszünkbe: amikor először kóstoltunk bele apa poharába. Emlékszünk még rá? Az volt az igazi „bor”-ízű bor, mert ugye akkor még nem differenciáltunk ízek és aromák között, a legkevésbé sem tudtuk, mi fán terem az animális, vagy éppen minerális aroma.
Mindez a klasszikus bor-íz egyetlen szőlőfajtának, a fehér levű Gamay Noir á Jus Blanc-nak köszönheti eme jellegét, melyet röviden csak gamay-nek hívnak szerte a világon. Ez a szőlőfajta szinte kizárólag Beaujolais vidékén terem, miután II. (Bátor) Fülöp, Burgundia hercege 1395-ben kivágatta az összes tőkét a vidék és a világ talán legnagyobb presztízsű dűlőiből, a kissé északabbra fekvő Côte d’Or-ból, mondván, e nemes ültetvényekre nem való ez a középszerű bort adó, „plebejus” szőlő. Franciaországban is csak a Loire völgyében találkozhatunk vele, újabban pedig Ausztráliában és Kaliforniában próbálgatja néhány termelő, mire képes ott a fajta. Kitűnően akklimatizálódott viszont a gamay a Burgundiától délre fekvő Beaujolais-régióban, melynek északi része, a gránit alapzatú, néhol homokos felszínű Haut- (Felső-) Beujolais rendszeresen jobb és karakteresebb bort ad, mint a délre fekvő, agyagtalajú Bas- (Alsó-) Beaujolais. A fehérborok a Beaujolais-termelésnek mindössze 1%-át adják, ezek jórészt északon chardonnay és aligoté szőlőfajtákból készülnek.
Eme különös bortermőhelyet sokan Burgundia részeként kezelik, valójában különálló egységet képez. A világraszólóan egyedi borokat termő Burgundiával való szoros összefonódást nemcsak a földrajzi közelség indokolja, hanem az is, hogy majd’ mindegyik burgundi illetőségű négociant ( = kereskedő, aki szőlőt, mustot, vagy bort nagyban vásárol fel, házasít és a kész bort saját neve alatt forgalmazza) Beaujolais területén is rendelkezik szőlőültetvényekkel. Borkereskedők, melyek híressé tették e vidéket.
A régión belül, az évszázados megfigyelések alapján 39 falu határában rendszeresen és határozottan jobb minőségű bor terem, mint másutt. Ezek a községek abban a privilégiumban részesülnek, hogy a Beaujolais-Villages (-falvak, ejtsd: villázs) megnevezést használhatják boraik címkéin. Ez a felirat egyfajta garancia is a jobb minőségre. A -Villages megnevezések a gallok több borvidékén is használatosak, ott van például Anjou-Villages, vagy Côtes-du-Rhône-Villages, mely mindig mélyebb, robusztusabb, ásványosabb, hosszabb ízű, mint egy „egyszerű” Côtes-du-Rhône. Természetesen a magasabb minőség magasabb árral is jár, de nagy általánosságban igaz, hogy a –Villages boroknál aligha találni jobb ár-érték arányú tételeket Franciaországban.
Hogy reál beállítottságú olvasóinkat is meggyőzzem: a –Villages-borok minősége exponenciálisan növekedik, míg áruk csak lineárisan. Továbblépünk: ha a borkészítéshez használt szőlő a –Villages jogos névhasználatára kijelölt körzeten belül egyetlen falu határából származik, a Beaujolais-Villages név alá még a falu nevét is odabiggyesztheti a termelő a címkére – ritkán találkozni ilyen palackokkal.
Innen már csak egy fokozat van felfelé, a francia eredetmegnevezési szabályok szerint a Cru-k szintje. A kiváltságosok fölött vannak még kiváltságosabbak, tíz település – tíz Cru – amelyek bora nemcsak hogy jobb, de egyedi, megkülönböztető illat- és ízjegyekkel rendelkezik; kiharcolta magának azt a jogot, hogy saját származáshely-megnevezést használhat. Ezek (északról délre): Saint-Amour, Juliénas, Chénas, Moulin-á-Vent, Fleurie, Chiroubles, Morgon, Régnié, Brouilly és Côte de Brouilly. Igen ám, de e falvak, boraikon csak saját nevüket tüntetik fel, rajtuk a Beaujolais szó már nem jelenik meg. Honnan tudja akkor a földi halandó, borokban nem túl jártas fogyasztó, hogy ő most épp egy Beaujolais Cru-t kortyol? Meg kell tanulnia szegényemnek mind a tíz nevet. Vagy meg kell kérdeznie a sommelier-t.
Le Beaujolais Nouveau est arrivé!
Villages-ok ide, Cru-k oda, Beaujolais mégsem tőlük híres a világban, hanem az újbortól, mely minden bizonnyal a marketingtudomány sikersztorijaként vonul be majd a bortörténelembe. A Beaujolais nouveau vörösbor létére légiesen könnyed, gyümölcsös bor, olyannyira gyümölcsös, hogy a kóstoló könnyen zavarba jöhet, valójában bort, vagy alkohollal dúsított szőlőlevet szürcsöl-e. E túláradó gyümölcsösség annak a helyi, sajátos borkészítési eljárásnak köszönhető, melyet úgy hívnak: szénsavas maceráció.
A technológia lényege, hogy a leszüretelt fürtöket, egy gyors szállítás után, lehetőleg sérülésmentesen egy zárt acéltartályban szénsav nyomása alatt kezdik feldolgozni. A szőlőtömeg mintegy négy napot tölt ebben a rendszerben, anélkül, hogy zúzták-bogyózták volna, miközben megindul az alkoholos erjedés, magukban a szőlőbogyókban. A tartály alsó részében must gyűlik össze, mely az összenyomódott bogyókból csorog ki, ez normális körülmények között erjed. A procedúra után a szőlőfürtöket zúzás nélkül préselik, a mustot – mely már erjedésben van – pedig tartályokba fejtik, az erjedés majd itt fejeződik be. A kész bort a szüret után hat héttel érlelés nélkül palackozzák.
A végeredmény egy kirobbanóan gyümölcsös, üdítő savtartalmú bor, melynek illat- és ízjegyeit nagy tudású, vagy nagy orrú pohárnokok, sommelier-k a málna, meggy, pirosribiszke, gyakran a banán és a licsi aromáival rokonítanak. Ezt a bort tulajdonképpen nem sokat kóstolgatják, ezt a bort isszák. Enyhe hűtést (10-11 C) borunk meghálálja.
Az új Beaujolais, más néven Nouveau mítosza a 19. századra tehető,
amikor is a termelők versengeni kezdtek, kinek a bora jut el hamarabb a közeli városokba, főként a Franciaország gasztronómiai fővárosának tartott Lyon bisztróiba, ahol már novemberben táblákra írt feliratok hirdették: „Le Beaujolais Nouveau est arrivé!” Az új Beaujolais megérkezett!
Egy 1941-es helyi borvidéki rendelet a versengést szabályozandó, november 15-ét szabta meg az újbor forgalomba hozatalának első lehetséges napjaként. Ezt 1975-ben újra megváltoztatták és a jogszabály ma is hatályos: a primőr bor legkorábban november harmadik csütörtökén 0.00.kor hagyhatja el a pincészeteket, világszerte pedig a borraktárakat. Sokáig csak a helyiek és a lyoni polgárok kiváltsága volt a Beaujolais Nouveau kóstolgatása, de a vasúthálózat fejlődésével a bor Párizsba is eljutott, ahol kisvártatva óriási népszerűségnek örvendett. Lyonban igaz volt a mondás: a város harmadik folyója a Saône és a Rhône mellett: a Beaujolais. De már ez sem volt elég: a Nouveau a 70-es évek elejétől világhódító útra indult, Svájc és Nagy-Britannia után Közép-Európa jelentősebb városaiba, Olaszországba, 1982-re Ausztráliába, 1985-re Japánba is eljutott.
Ez a hirtelen fellendülés a termelőket mind több újbor előállítására ösztönözte. A helyzet odáig fajult, hogy a Beaujolais-őrület csúcspontján, 1992-ben a borvidék teljes évi termelésének mintegy 60%-át újborként adták el.
A siker hátterében pedig egy nagyon ügyes és tudatos marketingmunka állt, melynek kitalálója és vezéregyénisége egy helyi élelmes borkereskedő, a ma is élő legenda, George Dubœuf volt, aki annak idején az első palackokat küldte el Párizsba. (Az úriember ma évente 4,5 millió palack újbort forgalmaz, és a borvidék teljes termeléséből nem több, mint 15% -kal részesedik.) Ezt követték a reklámhadjáratok, Beaujolais-party-k világszerte, és az európai nagyvárosokból induló Beaujolais-rally-k, melyek lényege, hogy az autóversenyzők egy csomagtartónyi újborral térnek vissza Beaujeu-ból kiindulási pontjukhoz, minél rövidebb utat megtéve. Érkezett már szállítmány csónakkal, szekérrel, kerékpárral, motorral, Concorde repülőgéppel és hőlégballonnal is. Az emberek egyszerűen szerették, rajongták ezt a könnyű, gyümölcsös aromákkal teli italt és azt az óriási felhajtást, mely mindezt körülvette. Izgatottan várták november harmadik szerdájának éjjelét.
A Beaujolais-t persze nemcsak novemberben fogyasztják, Franciaországban ma sincs olyan borbár, kávézó vagy bisztró, ahol ne lehetne rendelni, akár pohárral is. Olyannyira általános házibornak számít, hogy a lyoni bisztrókban egykoron sajátos, 46 cl-es – 1 pintes cserépbögrében szolgálták fel.
Mint minden divat, a bordivat is folyton változik
Mint minden a világon, az újbor-hisztéria is múlandó. Az ezredforduló után a Nouveau napja, november harmadik csütörtöke egyre kevesebb borfogyasztót hoz lázba, és az éttermesek is halkabban pukkantják az üvegek dugóit. Londonban, a világ borkereskedelmének fővárosában páldául már – néhány tradicionális francia kisétteremtől eltekintve – sehol sem rendeznek Beaujolais-ünnepet. Azt hiszem, kimondhatjuk: a Beaujolais-láz Európában lecsengett. Megérkezett viszont a Távol-Keletre, elsősorban Japánba, ahol a világhírű bor ma az egyik legnépszerűbb italnak számít, és amely ország ma toronymagasan vezeti az eladási listákat.
Cs.G.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Miért is kellene az embereknek bort innia?
Mennyit lehet elkérni egy palack sauvignon blanc-ért?
"A bornak élénknek, jóivásúnak és az emberek számára elérhetőnek kell lennie"
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!